Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Török Csaba: A fundamentális teológia nemzetközi panorámája
RÓMA - KONVERGENCIÁK ÉS DIVERGENCIÁK A fundamentális teológia római bölcsőjeként a Pápai Gergely Egyetemet szokás megnevezni. Ennek az intézménynek a falai között G. Perrone és társai munkássága nyomán megszületett egy (idővel teljesen az újskolasztika hatása alá került) irányzat, amely magába tudta emelni a dogmatika kinyilatkoztatásról szóló traktátusát, s ezzel felvázolódott az az irány, amelynek jeles képviselőjeként tisztelhetjük a II. Vatikáni Zsinat előtti időszakban S. Trompot. Mindazonáltal pont ez az iskola vált a zsinat utáni fundamentális teológia egyik programadó központjává is, amely - hatalmas szellemi lendülettel - saját korlátain is át tudott lendülni. Ennek volt egyfajta jeladása az a reform, amelynek keretében sikerült a ’70-es évek során lépésről lépésre átalakítani a teológiai oktatás egyetemi struktúráját. Külön említést érdemel ezen a téren R. Latourelle neve, aki — kollégáival kidolgozva az új rendszer alapjait - a fundamentális teológiát egy egységes teológiai keretbe igyekezett illeszteni. Ennek folytán alakult ki a Gregoriana iskolájának bevett fundamen- tálteológiai kettős osztata (szemben a klasszikus apologetika hármas, illetve ennek kibővített négyes rendszerével, amely hazánkban is az oktatási rend alapja):- A kinyilatkoztatás és átadása az egyházban - a legkidolgozottabb jegyzet J. Wicks nevéhez köthető, aki alapos zsinattörténeti tudása révén ezt a témát a II. Vatikáni Zsinat szellemében dolgozta ki. A tárgy oktatója volt a Teológiai Kar jelenlegi dékánja, D. Hercsik is.1 Jelenleg Carmen Maria Aparicio Valis és Joseph Xavier tanítják ezt a témakört.- A keresztény kinyilatkoztatás hitelessége - a Gergely Egyetem iskolájának egyik központi fogalma, a credibilitas itt nyeri el a lehető legteljesebb kifejtését. Oktatóként az a S. Pié-Ninot foglalkozik a témával2, aki egyszersmind a fundamentális teológia iskoláinak, rendszereinek jeles kutatója, és mondhatni a szaktudomány szinte teljes irodalmának ismeretével rendelkezik. R. Latourelle tanítványaként lépett a tudomány színpadára R. Fisichella, akinek neve számos publikációból ismeretes.3 O volt az, aki néhány speciális témát — mindenekelőtt a hit és értelem viszonyát kell megemlítenünk - a diskurzusok homlokterébe állított. Kettejük nevéhez fűződik a fundamentális teológia egyik legnagyobb jelentőségű alkotása, amely standard műnek számít - ezt bizonyítja a számos nyelven már megjelent fordítás: A fundamentális teológia szótára.4 Mellettük mindenképpen meg kell említenünk G. O’Collins és J. O’Donell nevét, akik — bár maguk dogmatika szakosok, a krisztológia szaktekintélyei voltak — részben tanárként, részben publikációikban kapcsolódtak a fundamentális teológia témaköreihez. Személyükről, munkásságukról az angolszász irodalomnak szentelt részben szólunk részletesebben. Nem csoda, hogy miután a Sapientia Christiana kezdetű dokumentum (1979) a kötelezően oktatandó tárgyak között — a tanítóhivatali megnyilatkozások történetében elsőként -fundamentális teológiaként néven nevezi tárgyunkat, a Pápai Gergely Egyetem TÖRÖK CSABA A fundamentális teológia nemzetközi panorámája 1 Ld. Hercsik, D., La rivelazione e la sua trasmissione nella Chiesa, PUG, Roma 2003; UÖ., Elementi di Teológia Fondamentale. Concetti, contenuti, metodi, EDB, Bologna 2006. 2 Ld. Pié-Ninot, S., La Teológia Fondamentale. «Rendere ragione della speranza» (1 Pt 3,15) (BTC 121), Queriniana, Brescia 2002. 3 Ld. Fisichella, R., Quando la Jede pensa, Piemme, Casale Monferrato 1997; UŐ., La rivelazione: evento e credibi- litd. Saggio di teológia fondamentale, EDB, Bologna 2002. 4 Dizionario di Teológia Fondamentale (szerk. Latourelle, R.-Fisichella, R.), Cittadella, Assisi 1990; spanyol verzió (S. Pié-Ninot által kibővítve és átdolgozva): 20002, franciaverzió: 1993; angol verzió: 1994; portugál verzió: 1994. 82
