Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Török Csaba: A fundamentális teológia nemzetközi panorámája
A fundamentális teológia nemzetközi panorámája TOROK CSABA oktatóinak vezetésével került sor egy olyan világméretű összegzésre, amely azt tűzte ki célul maga elé, hogy a számos teológiai műhely között párbeszéd induljon meg ezen szakterület identitásáról, a világszerte megfigyelhető közös útkeresésről. Ennek a munkának lett eredménye a R. Latourelle és G. O’Collins szerkesztésében először 1980-ban megjelent kötetet, amelynek címe: A fundamentális teológia problémái és távlatai,5 Az így megindult folyamatnak volt betetőzése az a nemzetközi kongresszus, amelyet 1995. szeptember 25—30. között tartottak a Pápai Gergely Egyetemen. A tanácskozás gyümölcseként - R. Fisichella szerkesztésében - megjelent A Fundamentális Teológia. Konvergenciák a harmadik évezredre című kötet.6 Ez a kongresszus elkönyvelhet azonban egy ennél sokkal jelentősebb eredményt is. A résztvevőket kihallgatáson fogadta II. János Pál pápa. Amikor beszámoltak a tanácskozások témáiról és eredményeiről, az egyházfő kijelentette: minderről már ő is írt több vázlatot. így tehát határozat született egy enciklika megalkotásáról, amely a Gregoriánén tartott találkozóra és II. János Pál személyes írásaira támaszkodva fejtette ki a hit és értelem viszonyát. Az 1998. szeptember 14-én közreadott Fides et ratio kezdetű dokumentum tehát — bár a dogmatikusok és a filozófusok sokszor kisajátítják — valójában a fundamentális teológia Magna Chartája. A 67. pontban megtaláljuk tudományágunk definícióját is: „A fundamentális teológiának, melynek sajátos feladata, hogy számot adjon a hitről (vő. ÍPt 3,15), azt is vállalnia kell, hogy igazolja és kifejtse a hit és a filozófia tudománya közti kapcsolatot. (.,.) A fundamentális teológiának a kinyilatkoztatás, annak hihetősége és a hit megfelelő aktusának vizsgálata során ki kell mutatnia, hogy a hívő megismerés fényében napvilágra jön néhány olyan igazság, melyeket az ész már a maga autonóm kutatásaival már megtalált. A kinyilatkoztatás adja meg ezen igazságok teljességét, amikor a kinyilatkoztatott misztérium gazdagságára irányítja őket, ahol megtalálják végső céljukat. (...) Hasonlóképpen a fundamentális teológiának meg kell mutatnia a benső összhangot a hit és fő szükséglete között, ti. hogy az ész által fejezze ki magát, mely képes arra, hogy teljesen szabadon adja beleegyezését. ” Ha figyelmesen elolvassuk a fenti szakaszt, azt láthatjuk, hogy ebben a Gergely Egyetem fundamentálteológiai alap-állásfoglalása kerül kodifikálásra. A kinyilatkoztatás, annak értelmezése és továbbadása, valamint ennek kapcsán a hit és értelem viszonya, amelynek az idézett részben is egyik kulcsfogalma a hihetőség / hitelesség, tulajdonképpen a R. Latourelle-ék által kidolgozott, az évek során kipróbált és megerősödött, az eddig említett publikációkban már bemutatott és kifejtett fundamentálteológiai modell tematikája. így tehát ami kezdetben a sok iskola közül egynek volt tudományos „útvonala”, immár az egész egyház előtt áll mint hitelesített és ajánlott tudományos módszer. Az azóta eltelt évek azt mutatják, hogy ennek a pápai állásfoglalásnak hatalmas visszhangja lett úgy a dogmatikában, mint a fdozófiában, ugyanakkor a fundamentális teológia berkeiben kevés hatás lelhető fel. Jellemző, hogy immár jó évtizeddel az enciklika megjelenése után még jelét sem látjuk, hogy a fundamentális teológia konkrét oktatására mindez különös befolyást gyakorolt volna. Mindazonáltal legalábbis a római fundamentálteológiai közélet szempontjából jelentős tény, hogy R. Fisichella nyert kinevezést a Lateráni Egyetem rektori székébe, ezáltal mintegy személyes kapcsolatot teremtve a teológiai oktatás két római centruma között. Ennek is betudható, hogy a leg5 Problemí e prospettive di Teológia Fondamentale (szerk. Latourelle, R.-O’Collins, G.), Queriniana, Brescia 19801, 19822. La Teológia Fondamentale. Convergenzeper il terzo millennio (szerk. Fisichella, R.), Piemme, Casale Monferrato 1997. 83
