Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Szeiler Zsolt: Aquinói Szent Tamás intencionalitás koncepciójának történeti gyökerei
SZEILER ZSOLT Aquinói Szent Tamás intencionalitás koncepciójának történeti gyökerei navzco avdpamoi rov eiőevai opeyovrai cpvoci.' Az intencionalitás újrafelfedezését a XX. századi filozófia köztudottan Franz Brentanó- nak köszönheti. Brentanót csakúgy, mint az őt követő fenomenológia, majd az analitikus filozófia képviselőit az a különös jelenség ragadta meg, hogy tudatunk mindig valaminek a tudata: ha gondolkodunk, mindig valamit gondolunk el, ha vágyakozunk, mindig valamire vágyunk. Vagyis különféle szellemi képességeink szigorú korrelációban állnak a nekik megfelelő tárgyakkal. Egy ilyen korreláció fennállta minden, csak nem magától értetődő, ezért a szellemtörténet utóbbi több mint száz évének egyik központi problémájává az intencionalitás mibenléte vált. Az intencionalitás koncepcióját Brentano, mint ismeretes, a skolasztikából merítette. 1873-ban megjelent főművében kifejezett utalást találunk Aquinói Szent Tamásra2, akinek témánkról szóló gondolatai minden későbbi skolasztikus elképzelés vonatkozási pontjává váltak. A tanulmány Szent Tamás koncepcióját igyekszik megközelíteni történeti perspektívában. Azokat a különféle eszmetörténeti hagyományokat akaga felkeresni és szóhoz juttatni, amelyek Tamás gondolkodását e kérdésben meghatározták. Annál is inkább, mivel a szakirodalom még e szerény feladat elvégzésével is jobbára adós maradt. Adós maradt, mégpedig egy egyszerű okból. A problémát ugyanis egy redukált, alapvetően logikai ihletésű horizonton vizsgálta, amikor az intencionalitást csupán a referencia (a fogalmak és a dolgok közti logikai vonatkozás) kontextusában kutatta. Hogy vizsgálódásunk ne essen ebbe a csapdába, a kérdést egy tágabb horizonton kell feltennünk. A történeti alapok felkutatását vezérlő kérdésünk ezért így hangzik: milyen feltételek szükségesek a Doctor Angelicus szerint ahhoz, hogy megismerő képességünk számára tárgyak adódhassanak. A vizsgálódás módszere tehát transzcendentális és történeti. A bejárt út során remélhetőleg annak belátásához is találunk evidenciákat, hogy e hamisítatlan filozófiai szakkifejezés, mely a filozófiai diskurzust máig uralja, valójában teológiai horizontról, teológiai eredetből származik. 1 „Minden ember természetétől vezetve vágyik a tudásra.” Arisztotelész Metafizikájának első mondata. Brentano, F., Psychologie vom empirischen Standpunkte I, Humblot, Leipzig 1874, 125. 66
