Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: 1959 - a II. Vatikáni Zsinat meghirdetésének éve
1959 - a II. Vatikáni Zsinat meghirdetésének éve KRÁNITZ MIHÁLY Ami szintén XXIII. Jánosnak tulajdonítható, az a zsinat hangneme, mely nem a korábbi „szigorú stílusban” jelent meg. A zsinati atyák tulajdonképpen az evangébum nyelvén szólaltak meg, „a zsinati aulában az egyház megvizsgálta önmagát, és újra felfedezte Krisztus Jegyesének és Testének mélységes misztériumát. Tanulékonyán hallgatta Isten igéjét, újra megerősítette az életszentségre szólító egyetemes meghívást, megújította a hturgiát, sok kezdeményezést indított el a világegyház és a helyi egyházak megújulásának az érdekében, foglalkozott különböző keresztény hivatásokkal, helyreállította a püspöki kollegialitást. E mélységes megújulás alapján állva a zsinat kitárult a más hitvallású keresztények felé, a többi vallás és korunk minden embere felé. Egyetlen más zsinaton sem beszéltek olyan világosan a keresztény egységről, a nem keresztény vallásokkal való dialógusról. A zsinat szólt a vallásszabadságról, a különböző kulturális hagyományokról s a tömegkommunikációs eszközökről”.51 A zsinat folytatásában és megvalósításában nem hagyható figyelmen kívül, azoknak a pápáknak a tevékenysége, akik hozzá kötődtek VI. Páltól I. János Pálon és II. János Pálon keresztül a jelenlegi pápáig, XVI. Benedekig, aki maga is részt vett a zsinaton.52 XVI. Benedek pápa 2008. január 25-én ökumenikus igeliturgiát tartott a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában, ott, ahol ötven évvel ezelőtt hirdette ki XXIII. János pápa, hogy új zsinatot hív össze. A keresztények egységéért tartott imahét lezárása alkalmából a Szentatya új utak keresésére szólított fel a keresztény egyházak közötti kapcsolatok terén. A II. Vatikáni Zsinat az ökumené új alapjait fektette le, és teljesen új helyzetet alakított ki a megosztottságban élő keresztények közötti kapcsolatba. Ez arra buzdít bennünket, hogy két irányt erősítsünk: a pozitív eredmények elfogadását és a jövőért tett új erőfeszítéseket. A teljes egység távlata nyitva áll előttünk. II. János Pál pápa a zsinat meghirdetését és lefolyását egy olyan új tavasz előkészítéséhez hasonlította, melyet majd a jubileumi esztendő és az azt követő évtizedek fognak megmutatni. Az ötven évvel ezelőtti egyházi törekvés továbbra is érvényes, mely nem más, mint egy új misszió, vagy ahogy II. János Pál pápa nevezte: az új evangelizáció.55 jelentkezett nálam, hogy szeretné doktori értekezése tárgyául választani a Vaticanum II. történetét. Akkor u. i. úgy látszott még, hogy az egyeden ülésszakon le fog zajlani. Azt válaszoltam, hogy most még nem tudhatjuk, hogy e terve sikerülhet-e, de felszólítottam: kezdje el a pápára és a zsinatra vonatkozó minden adat pontos gyűjtését... A téma végül is nem a Vatic. II., hanem János pápa története lett, mert az egyetemes zsinat mindmáig nem fejeződött be, az első ülésszak pedig igen sovány anyagot nyújtott volna; másrészt viszont lezárult, és kerek egésszé és történeti múlttá vált János pápa élete és munkássága.” 50 Vö. TMA 20. 51 Vö. TMA 19. 52 Vö. TMA 18. 55 Vö. TMA 21. 65
