Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: 1959 - a II. Vatikáni Zsinat meghirdetésének éve
KRÁNITZ MIHÁLY 1959 - a II. Vatikáni Zsinat meghirdetésének éve XXIII. János pápa 1959. január 25-én egyháztörténelmi bejelentést tett a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában, melynek során meghirdette a II. Vatikáni Zsinatot. Az ötven évvel ezelőtti rendkívüli esemény azonban folyamatosan ráépült azokra a korábbi eredményekre, melyek — bár rejtetten —, de mégis jelen voltak az Egyház életében. A pápa személye döntő volt egy, az egész Egyház életét meghatározó tanácskozás összehívásában. Először azt kellett pontosítani, hogy a II. Vatikáni Zsinat nem a kényszerűségből befejezetlen I. Vatikáni Zsinat folyatatása lesz, s azt is nyilvánvalóvá kellett tenni, hogy a pápai tévedhetetlenség majdnem száz évvel korábbi kimondása nem teszi feleslegessé a zsinatok megtartásának szükségét. XXIII. János pápa élt is ezzel a lehetőséggel, amikor szándékáról tájékoztatta a püspököket.1 MI EGY ZSINAT JELENTŐSÉGE? AII. Vatikáni Zsinat értelmezéséhez arra kell rávilágítani, mit is jelent egy zsinat az Egyház számára.2 Az Egyház sohasem csak önmagában értelmezhető, hanem mindig Krisztus személyével összefüggésben. Krisztustól kell kiindulni, hogy megértsük az Egyházat, és benne a zsinatok szerepét. Az apostolok életében felmerült kérdéseket egy külön ösz- szejövetelen, a jeruzsálemi zsinaton oldották meg. Azt tudniillik, hogy a születő Egyház milyen mértékben engedheti be tagjai közé a pogányságból megtérteket, s hogy meg kell-e tartaniuk a mózesi törvényeket, szükséges-e az üdvösséghez a körülmetélkedés, mely a zsidó néphez való tartozást jelentette, vagy fontosabb a Krisztushoz való tartozás, és akkor a zsidó tisztasági és rituális előírásokat el lehet hagyni. Ha ez így van, akkor a pogányok közvetlenül mehetnek Krisztushoz, ha pedig nem, akkor a zsidóság az a szükségszerű út, amelyen áthaladva valaki keresztény lehet. Pál apostol természetesen a megkötések ellen volt, míg a zsidózó keresztények a törvények szigorú megtartását pártol1 XXIII. János pipa személyéről lásd: Melloni, A., Papa Giovanni. Un crisliano e il suo conrílio, Einaudi, Torini 2009. RlEBS, G., XXIII. János. Kortársak emlékeznek a zsinat pápájára, Új Ember, Budapest 2009; Hebbleth- WAITE, P., John XXIII., the Pope of the Council, Chapman, London 1984; LAWRENCE, E., I will he called John, Collins, London 1974; Balducci, E., John, the Transitional Pope, Bums & Oats, London 1965. Vö. CAPOVILLA, L., Johannes XXIII. Papst des Konzils, der Einheit und des Friedens, Johann Michael Sailer Verlag, Nürnberg- Eichstatt 1963. 2 Sieben, H. J., Katholische Conzilsidee im 19. und 20. Jahrhundert, Paderborn 1993, 53kk. 52
