Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Hámori Antal: Az életvédelem kritikus pontjai (abortusz, sterilizáció, drogfogyasztás, "eutanázia")
HÁMORI ANTAL Az életvédelem kritikus pontjai Az emberhez nem méltó magatartásra (ld. a kifejtettek szerint: pl. abortusz, művi meddővé tétel, mesterséges megtermékenyítés, „dajkaanyaság”, születendő gyermek nemének megválasztására irányuló beavatkozás, klónozás, drogfogyasztás, „eutanázia”) nem lehet igényt támasztani, mert ahhoz jog sincs.219 A helyes szemléletformálást nagymértékben segítheti a helyes szóhasználat is, például a „terhesség” szó helyett a mai magyar állami szabályozásban - hál’ Istennek — egyre inkább előforduló „várandósság” („áldott állapot”) kifejezés alkalmazásával. A helyes nyelvezet korrekt alkalmazása is etikai és jogi követelmény, ami - a téma szempontjából- azt jelenti, hogy minden olyan „orvosi” vagy „gyógyszerészeti” beavatkozás esetében, ahol (akár a „beültetés” előtt, akár azt követően) embrióvesztés — fizikai értelemben vett- lehetősége áll fönn, ezt a tényt ne hallgassák el.220 A társadalmi szemlélet kedvezőbbé formálása, a nehéz helyzetben lévő szülők anyagi, erkölcsi, egészségügyi és szociális megsegítése az egész társadalom javát szolgálja, hiszen növeli a bizalmi tőkét és a szociális érzékenységet. Mindez kedvezően hat vissza a családokra, növeli a gyermekvállalási kedvet, amely a társadalom gazdasági érdeke is.221 Meggyőződésem szerint az előzőekben említett értékek segíthetnek abban, hogy egy boldog, élet- és családbarát társadalomban élhessenek utódaink (is). Álláspontom szerint a jogalkotónak ebben az irányban kell komoly és hatékony, minél előbbi lépéseket megtennie; mert miként II. János Pál pápa Veritatis splendor kezdetű enciklikájában olvashatjuk: az emberi szabadság a tökéletességre hivatott.222 Ennek megfelelően: az összes sötét jövendölés és földet elhomályosító vak önszeretet ellenében az élet pártján kell állni, s minden egyes emberi életben föl kell fedezni annak csodálatos, isteni ragyogását, fölbecsülheteden értékét.223 Az emberi életet oltalmazó parancsolat („Ne ölj!”) legmélyebb szempontja, hogy feltétlen tiszteletet és szeretetet követel minden emberi lény élete iránt. Az ember ugyanis szeretetre lett teremtve.224 219 Pl. Hámori, A., Az emberi méltóság a katolikus tanítás nézőpontjából, in MBSZ 14 (2008/1), 26-30; Hámori, A., Az emberi méltóság etikai és jogi aspektusa, in Teológia 41 (2007/3—4), 132-136. Az „igény”-hez (,jog”-hoz), a „lehetőség”-hez és a „szabadság”-hoz ld. Hámori, A., Életvédelem a katolikus Egyház jogrendjében világi jogi összehasonlítással, SZÍT, Budapest 2006, 26-34. Vő. HÁMORI, A., „Lehetnek-e igényeink és lehetőségeink az abortuszra?" (egyházjogi aspektusok) I—II, in MBSZ 11 (2005/3), 117—122, (2005/4), 190—200. 220 EV 13; MKPK 2003. évi bioetikai körlevele, 43. 221 MKPK 2003. évi bioetikai körlevele, 50—57. Vö. Mk 16,15; Jn 1,14; II. János Pál pápa, Redemptor hominis kezdetű enciklika a Megváltóról, 1979. március 4., in AAS 71 (1979), 257-324. [„Az emberi méltóság védelmében" (ford. Diós, I.), in PM I., SZÍT, Budapest 1980, 3-96. (177); vö. Katolikus Szemle 31 (1979), 97-120.], 10, 14; CL 38; EV 3; Hittani Kongregáció, „A katolikusok politikai elkötelezettsége a demokratikus társadalomban", 2002, in Távlatok 13 (2003/1) (59) 65-67. 222 VS 17, 39. Az erkölcsi törvényt, melyet Isten az embernek ad, el kell fogadnia: amikor ezt elfogadja, a saját szabadságát valóban tökéletessé teszi (uo. 35.); a szabadság az isteni törvény iránti engedelmesség által tud igaz és az ember méltóságának megfelelő maradni (uo. 42.); a szabadság nem csupán konkrét magatartások közötti választás, hanem éppen egy ilyen választáson belül az ember döntése önmagáról is, a saját életének beállítása a Jó felé vagy ellenkezőleg, az igazság felé vagy ellenkezőleg, végső soron Isten mellett vagy Isten ellen (uo. 65.); Jézus „jöjj és kövess engem” folszólítása az emberi szabadságnak szól (uo. 66.); a megfeszített Krisztus nyilatkoztatja ki a szabadság igazi értelmét: teljes önátadásban éli meg a teljes szabadságot, és arra hívja tanítványait, hogy részesüljenek az Ő szabadságában (uo. 85.); minél inkább engedelmeskedünk a kegyelem segítségével a Szentlélek új törvényének, annál inkább növekszünk a szabadságban, melyre meghívást kaptunk az igazság, a szeretet és az igazságosság szolgálata által (uo. 107.); ahol az Úr Lelke, ott a szabadság (uo. 117.). 223 FC 30.; CL 38. Vö. 2Kor 1,19; Jel 3,14. 224 Tér 1,26-28; 2,7; 9,6; Kiv 1,7-22; Bölcs 9,2-3; Mt 5,21-39,44; 19,16-22; 26,52; Mk 12,29-31; Jn 13,34; Róm 13,8-10. Vö. Tér 4,10; Kiv 20,13; 21,22; 23,7; MTörv 5,17; Ám 8,4-10; Mt 22,34-40; GS 29., 51.; EV 7., 4L, 57.; KEK 2259-2262, 2268-2269, 2281-2282; Hámori, A., Az emberi méltóság védelme az egyházi jogban I—II in MBSZ 9 (2003/4), 12-20,10 (2004/1), 9-18. 50
