Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Bácskai Károly: Az alázat mint bibliai paradigma
BÁCSKAI KÁROLY Az alázat mint bibliai paradigma jelent földi dicsőséget.17 Pál apostol minden bizonnyal a himnusz első felében foglaltak, azaz a mélységekbe vezető krisztusi út megjelenítése miatt idézte azt a levelében. A leghatékonyabban ez józaníthatta ki az egymással versengő, a másikon uralkodni akaró keresztényeket, világos útmutatást adva a számukra: „Ha ők Krisztus lemondásából élnek, nem választhatják ők sem az uralkodást a szolgálat helyett.”18 Ha Krisztust követik, az alázat útján kell elindulniuk; és ha a himnuszban megénekelt magasság, illetve méltóság nem is lehet az övék, részesülhetnek Krisztus győzelmének a gyümölcseiből.19 Ez a szemlélet egyébiránt jellemző volt a kenózis korabeli keresztény értelmezésére. E szerint Krisztus kenózisában „nem az Ige örök aktusa20” jelent meg, hanem csupán a szegénységnek és az alázatosságnak az az állapota, amelyet Jézus választott földi életében. A kenózisban nem általában a megtestesülés tényéről, hanem inkább annak módjáról van szó, ti. Krisztus a kereszthalálával „üresítette ki” önmagát. A kenózis fogalmának jelentése ugyanakkor kiszélesíthető, amennyiben „a kenózist magába Istenbe helyezzük, és ebben keressük műve és léte titkát”21. A gondolatot kibontva és azt tovább idézve: „Isten léte megfelel megjelenésének Krisztusban. Jézus nemcsak azt mondja nekünk, hogy az embernek hogyan kell szeretnie, hanem azt is, és elsősorban azt, hogyan szeret az Isten. Ha létezik Krisztus kenózisa, ez azt jelenti, hogy Isten, Atya, Fiú, Lélek örökösen kenózisban van, vagyis önmaguk áldozati kiszolgáltatottságának aktusában... Isten az, amivé Krisztusban válik. Nem lenne a megtestesült Ige kenózisa, ha a Háromság — nem csak az Ige — nem lenne önmagában a kenózis Potenciája és Aktusa.”22 * AZ ALÁZATOS KRISZTUS MINT ŐSKÉP Pál tehát az őskeresztény himnusz alázatos Jézusát állítja példaként megszólítottjai elé. Jóllehet, amint arra az Emberfia (ti. Krisztus) isteni természetével kapcsolatban Lohme- yer rámutat, az alázatot vállaló Krisztus nem egyszerűen példakép, hanem előkép vagy őskép (Er ist Urbild, nicht Vorbild).“ A cél nem Jézus erényeinek bálványozása. Krisztus életútja nem különleges, elérhetetlen erkölcsi ideál, hanem általában a keresztény élet alapja. A himnusz kezdő sorai ennek az életnek az irányát példázzák, megmutatva egyúttal az isteni kinyilatkoztatás „irányát”, vagyis annak természetét is, ti. Isten az alázatosban elrejtőzve jelenti ki magát.24 Mindkettőben, tehát a Krisztust követő életben és Isten Krisztusban történt kijelentésében is hangsúlyos a lemondás mozzanata. Az isteni cselekvés felől szemlélve: ,Jézus a mennyei lét biztonságát felcserélte a földi lét kiszolgáltatottságával.”25 Nem élt az isteni létforma előnyeivel, hanem alávetette magát az emberi létforma kötöttségeinek. Noha Isten hatalmával és dicsőségével rendelkezett, erről 17 Cserháti, S., Pál apostolnak afilippibeliekhez irt levele, Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya, Budapest 1976, 103. 18 Uo. 19 Uo. VaíULLON, F., Isten alázata és szenvedése, Szent István Társulat, Budapest 2002, 111. 21 - T Uo. 22 Uo. 111-112. Gnilká, J., Der Philipperbrief, Herders Theologischer Kommentar zum Neuen Testament (HThK) 10/3, 1968-2002,122. 24 CSERHÁTI, S., Pál apostolnak a filippibeliekhez irt levele, Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya,- Budapest 1976, 85. 25 Uo. 86. 4
