Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Hámori Antal: Az életvédelem kritikus pontjai (abortusz, sterilizáció, drogfogyasztás, "eutanázia")
HÁMORI ANTAL Az életvédelem kritikus pontjai képessége, hanem az emberi fajhoz tartozás ténye.199 Az alany autonómiájának hangsúlyozása nem juthat el az autonómia forrásának, azaz önmaga létének megszüntetéséig.200 Az emberi élet védelmének végső alapja, az élet két határpontján lévő, fizikai és lelki értelemben fokozottan sebezhető és kihasználható ember védelmének, támogatásának igazi forrása emberi mivolta,201 filozófiai kifejezéssel élve ontológiai (lételméleti) meghatározottsága, istenképisége és megváltott volta. A sérülékeny, gyenge ember védelme szimbolikus értékkel is bír: a békés és szolidáris egymás mellett élést szolgálja. Ezért ennek a szemléletnek a világi jogalkotásban is tükröződnie kell.202 A világi jog feladata, hogy valódi igazságosságban rendezett társadalmi együttélést biztosítson.203 A társadalom erkölcsi értékrendjének helyreállításában és felemelésében egészen rendkívüli felelősség terheli azokat, akik az élet törvényes védelmében sokat tehetnek. Sokak tudatában éppen azért halványodott el az abortusz bűnének súlyossága, mert a törvényhozó (és az alkotmánybíróság) „megengedte” azt.204 Az élet védelmével kapcsolatos erkölcsi érzék veszedelmesen meggyengült. Az államnak is megfelelő eszközökkel, hatékonyan kell küzdenie az abortusz mint jelenség ellen; annak felszámolásán, minden egyes magzat, embrió megszületése érdekében fáradhatatlanul kell munkálkodnia. Az államnak a törvényhozás és tájékoztatás, az oktatás és a nevelés eszközeivel is szembe kell helyezkednie az abortusszal.205 A helyes szándék és gyakorlat kialakítása elsősorban a szemléletformálástól, a neveléstől függ. Hangsúlyozni kell, hogy a jog nem lehet erkölcsellenes; nem jog az, ami nem igazságos. Fontos bioetikai alapelv, hogy nem minden etikus, ami technikailag lehetséges, mivel nem minden beavatkozás válik javára az embernek;206 továbbá: a jót nem szabad a rosszon keresztül elérni, azaz a cél nem szentesíti az eszközt. Semmilyen jónak tartott cél nem igazolhat egy olyan eszközt, amely a magzat, embrió elpusztításával jár. A jó cél nem tesz jóvá egy önmagában rossz eszközt. Értelemszerűen ide tartozik az az érv is, hogy ahol alapvető értékről van szó — és az emberi élet ilyen — ott mindig a védelem szempontjából szigorúbb („tutiorista”) álláspontot kell képviselni.207 Megfelelően hangsúlyozni kell azt is, hogy a gyermek és a család nem teher, nem nyűg és gond, hanem a boldogság forrása és a jövő záloga.208 Az emberi méltóság nem keverendő össze az élet biológiai, vagy szociális minőségével; a méltóság az embernek, Uo. 12., 88. 2“ Uo. 85. Az embernek vele keletkezett, létezésénél fogva őt megillető, ember voltából eredő (ipso facto) alanyi jogai vannak. 202 MKPK 2003. évi bioetikai körlevele, 119-120. Vö. EV 70. 203 lTim 2,2; EV 71. Vö. Denzinger-Hünermann és Fila—Jug (ford.) 3165—3179. („Immortale Dei” kezdetű körlevél, 1885. november 1., az államok keresztény berendezkedéséről). 204 1992. évi LXXIX. tv., és 64/1991. (XII. 17.) AB határozat, 48/1998. (XI. 23.) AB határozat. 205 Vö. Hittani Kongregáció, „A katolikusok politikai elkötelezettsége a demokratikus társadalomban’’, 2002, in Távlatok 13 (2003/1) (59) 65-67. [„... az abortuszra és az eutanáziára vonatkozó polgári törvényhozásnál (...) védeniük kell az élet elsődleges jogát a fogantatástól természetes végéig. Ugyanígy tiszteletben kell tartani, és védelmezni kell az emberi embrió jogait.” — uo. 66.]. 206 MKPK 2003. évi bioetikai körlevele, 121; EDC 44. 207 Pl. Róm 3,8; HV II. 8-9; VS 78-83; KEK 1753, 1756, 1759, 1761, 1789; Magyar Püspöki Kar 1956. szeptember 12-i körlevele; MKPK 2003. évi bioetikai körlevele, 34, 199, 201; Denzinger-Hünermann 815; Bo- DA, L., A keresztény erkölcs, alapkérdései, Erkölcsteológia I, Szent József Kiadó, Budapest 19972, 57; Böckle, F., A morálteológia alapfogalmai, A keresztény lelkiismeret és nevelés (ford. Dallos, A.) (Erkölcsteológiai Könyvtár 1., szerk. Tatjányi, Z.), JEL Kiadó, Budapest 2004, 50; Hámori, A., Életvédelem a katolikus Egyház jogrendjében vi- lági jogi összehasonlítással, SZÍT, Budapest 2006, 223—224, 291-293; VARGA, A., Az erkölcsi élet alapjai (Teológiai Kiskönyvtár IV/6), Róma 1978, 91. 208 MKPK 2003. évi bioetikai körlevele, 49. 48
