Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Hámori Antal: Az életvédelem kritikus pontjai (abortusz, sterilizáció, drogfogyasztás, "eutanázia")
Az életvédelem kritikus pontjai HÁMORI ANTAL mint embernek sajátja, puszta létébe van írva, fogantatása pillanatától kezdve. Az ember léte és létének minősége nem áll azonos etikai és jogi síkon. Nem a létminőség bizonyos kritériumok alapján meghatározott foka ad jogot a védelemhez és az élethez, hanem az emberiét maga. Az emberi méltóság a szellemi és halhatatlan lélekkel, értelemmel és akarattal fölruházott — önmagáért akart — emberi személy fogantatása pillanatától kezdve fennálló Istenre irányultsága, örök boldogságra („Jó”-ra, tökéletességre) való rendeltsége (ebben az értelemben: az emberhez méltó létezők összessége, az igazi emberi lét, valóság a maga — említettek szerinti — képességével és aktivitásával) ,209 amely az embernek az Isten képmására és hasonlatosságára történt teremtésében gyökerezik,210 az isteni boldogságra szóló meghívásban nyerve el beteljesedését211.212 Az ember tökéletességét a „Jó és az igaz keresésében és szeretetében” találja meg;213 lelke s szellemi képességei, értelme és akarata következtében szabadsággal fölruházott lény, ami „az istenképiség kiemelkedő jele”.21'1 Az erkölcsi élet gyakorlata tanúskodik az emberi személy méltóságáról.215 A tanítvány Megváltójával egyesülve eléri a szeretet tökéletességét, az életszentséget; a kegyelemben megérett erkölcsi élet örök életbe, a mennyország dicsőségébe torkollik.216 Az, ami nem jó, ami nem tökéletesíti, nem bontakoztatja ki, és nem boldogítja az embert, nem méltó az emberhez, s ezért nem tartozik az emberi méltóság fogalmi körébe. Azt pedig, ami nem méltó az emberhez, nem szabad megtenni és megengedni.217 Ennek megfelelően a magyar Alkotmány 54. §-ának (1) bekezdésében szereplő emberi méltósághoz való jog, és az alkotmánybírósági értelmezés szerint is abból levezetett (annak szerves részeként tekintett) úgynevezett „önrendelkezési jog”218 nem foglalja magában az ártást (így az önártást sem). Az emberi méltósághoz való jog csak az emberhez méltó magatartásokra (ld. actus humanus, és nem egyszerűen actus hominis) tejed és terjedhet ki. 209 KEK 1703-1706, 1711,1730. 210 Kol 1,15 (vö. 2Kor 4,4); GS 6, 13-17, 22, 24; KEK 1700-1702. 211 Mt 5,3-12 (vö. Jn 17,3; Róm 8,18; Zsid 4,7-11); Szent Ágoston, De civitate Dei 22, 30; KEK 1700, 1716- 1729. („A boldogságok tanítják a végső célt, melyre Isten hív minket: az Országot, Isten látását, az isteni természetben való részesedést, az örök életet, a gyermekséget és a nyugalmat Istenben.” - 1726.) 212 KEK 1699—1876; Magyar Katolikus Lexikon III. (932; főszerk. Diós, I.), SZÍT Budapest 1997, 87—88. 213 GS 15; KEK 1704, 1711. 214 GS 17; KEK 1705, 1712. 215 KEK 1706. 216 KEK 1709, 1715. Az „emberi méltóság”-hoz ld. LG 32; GS 12-22. („az emberi méltóság megköveteli, hogy testében Istent dicsőítse, és ne engedje szíve romlott hajlamainak szolgálni” — 14.; „Az emberi méltóság lényeges része az Istennel való közösségre szóló meghívás.” - 19.; „Az Egyház vallja, hogy Isten elismerése egyáltalán nem ellenkezik az emberi méltósággal, mivel e méltóság Istenben alapszik és válik tökéletessé. Isten ugyanis értelmes és szabad, társas lénynek teremtette az embert, s mindenekelőtt meghívta, hogy gyermekként közösségben legyen vele és részesedjék az ő boldogságában.” - 21.); II. Vatikáni Zsinat, Gravissimum educationis kezdetű nyilatkozat a keresztény nevelésről, Róma 1965. október 28., 1.; DH 1.; KEK 2393. („Isten az embert férfinak és nőnek teremtve mindkettőt azonos személyi méltósággal ajándékozta meg. A férfinak és nőnek egyaránt föl kell ismernie és el kell fogadnia szexuális identitását.”); VS 80; EV 44-45; CIC 208k, CCEO llk (Id. ET 220—221; Erdő, P., Egyházjog, SZÍT, Budapest 2005', 204, 221; Hollós,Jegyzetek a keleti egyházak törvénykönyvéhez II, Téglás 2003. 8.); vonatkozó irodalom pl. Beran, F., A keresztény erkölcs alapjai, SZÍT, Budapest 20012, 15-20; Tarjányi, Z., Az erkölcsteológia története és alapfogalmai, Morálteológia I., SZÍT, Budapest 2005, 46-61; Weber, H., Speciális erkölcsteológia (ford. Tuba, I.), SZÍT, Budapest 2001, 78—89, 158, 165— 170, 182, 196-203, 226, 232—235, 249; valamint Hámori, A., Az emberi méltóság védelme az egyházi jogban I—II, in MBSZ 9 (2003/4), 12—20, 10 (2004/1), 9—18; a léttani aspektushoz ld. Bolberitz, P., A keresztény bölcselet alapjai, JEL Kiadó, Budapest 2002, 25—81. 217 Pl. CIC 1397-1398k, CCEO 1450-1451k. 218 Pl. 8/1990. (IV. 23.) AB határozat, 23/1990. (X. 31.) AB határozat, 64/1991. (XII. 17.) AB határozat, 48/1998. (XI. 23.) AB határozat, 22/2003. (IV. 28.) AB határozat, 54/2004. (XII. 13.) AB határozat, 43/2005. (XI. 14.) AB határozat. 49
