Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Hámori Antal: Az életvédelem kritikus pontjai (abortusz, sterilizáció, drogfogyasztás, "eutanázia")
Az életvédelem kritikus pontjai HÁMORI ANTAL nem rendelkeznek jogi érvénnyel. Ha egy világi „törvény” „törvényesíti” az abortuszt és az „eutanáziá”-t, automatikusan megszűnik erkölcsileg kötelező, igaz törvénynek lenni.192 Az abortusz és az „eutanázia” olyan bűntettek, amelyeket semmiféle emberi törvény nem törvényesíthet. Az ilyen jellegű „törvények” nem kötelezőek a lelkiismeretre; sőt azzal a súlyos kötelezettséggel járnak, hogy lelkiismereti alapon kell szembeszegülni velük („inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek”). Az Isten iránti engedelmességből fakad az erő és a bátorság az emberek jogtalan „törvé- nyei”-vel való szembeszállásra.193 Ha tehát egy „törvény” természete szerint igazságtalan — például az abortuszt, a családtervezési célú művi meddővé tételt, vagy az „eutanáziá”-t „engedélyezi” —, soha nem szabad alkalmazkodni hozzá, és nem szabad „részt venni egy ilyen »törvény«-t támogató kampányban, sem rászavazni”.194 Ha az országgyűlési képviselői szavazat az abortusz-„törvény”, illetve az említett sterilizációt „megengedő” „törvény” szigorítására vonatkozik, mert a szükséges politikai akarat hiánya miatt nem lehetséges teljesen „hatályon” kívül helyezni azt, a képviselő — akinek abortusz- illetve sterilizáció-ellenes véleménye köztudomású — leadhatja szavazatát, mivel csökkenteni akaija a világi „törvény” kárait (negatív hatásait); így ugyanis nem egy jogtalan „törvény” megalkotásához nyújt segítséget, hanem a rosszat kívánja visszaszorítani („megteszi a törvényes és kötelező kísérletet a rosszaság megfékezésére”).195 Az egész társadalomnak tisztelnie, oltalmaznia és gyarapítania kell minden személy méltóságát, életének minden pillanatában és állapotában.196 Az ember megölése, az élet kioltása, így a magzatelhajtás, az „eutanázia”, és az öngyilkosság is súlyos bűn („szégyenletes gaztett”).197 Az élettel nem egyeztethető össze a személyi méltóság bármilyen megsértése.198 Az ember élete és méltósága érinthetetlen. Az embernek tisztelettel kell lennie minden emberi teremtmény személyes méltósága iránt, létének első pillanatától kezdve. Az emberi méltóság alapja nem az értelem és szabad akarat gyakorlásának aktuális sohasem lehet humánus, hanem minden esetben embertelen és életellenes, nem szolgálja a társadalmi fejlődést, ...”. Az MKPK 2000. március 3-i Nyilatkozata kimondja: „A XX. század leggyalázatosabb botránya, hogy egyes társadalmakban a védtelen emberi életet az állam által intézményesített formában pusztítják.” 192 Vö. CIC 1752k; EV 72. 191 Vö. Róm 13,1-7; lPt 2,12-14; ApCsel 5,29; Kiv 1,17; Jel 13,10; EV 73.; MA 22. Ld. még EV 74. („A választás olykor fájdalmas, és megkövetelheti az embertől, hogy föláldozzon bizonyos állást vagy lemondjon az őt törvényesen megillető előmenetelről.”; „A keresztények, mint minden jóakaratai ember, súlyos lelkiismereti kötelezettséggel arra hivatottak, hogy ne működjenek együtt olyan cselekményekben, melyek — bár a polgári törvény engedélyezi - ellenkeznek Isten törvényével. Erkölcsileg ugyanis soha nem szabad tudva és akarva együttműködni a rosszal.”) 194 EV 73; MA 22. Vö. Róm 2,6; 14,12; és FC 30. EV 73; Hámori, A., „Hogyan segíthet a jogász az orvosnak az életvédelemben?", in Ökumené 12 (2004/4) (58) 36—42, valamint Tál és Kendő 15 (2004/2), 4—6. Ez értelemszerűen vonatkozik a sterilizáció szabályozására is [ld. Eütv. 187. §, 187/A-B. §, 25/1998. (VI. 17.) NM r.; 43/2005. (XI. 14.) AB határozat], [Nem ez az eset forgott fenn a „magzati élet védelméről szóló” 1992. évi LXXIX. „törvény”, valamint a módosításáról szóló 2000. évi LXXXVII. „törvény” elfogadásakor. Az előbbi esetben, ha a „törvény”-javaslat („A” és „B” változat) nem kapta volna meg a többségi támogatást, akkor a magyar állami, jog” nem ismerte volna el az abortusz-, jogot”. Az utóbbi esetben, ha a képviselők többsége nem szavazta volna meg a „törvény”-javaslatot, a „súlyos válsághelyzet” elnevezésű indikáció „hatályon” kívül helyezésre került volna. Vö. Alkotmány 24. (l)-(2) bek.; 64/1991. (XII. 17.) AB határozat, 48/1998. (XI. 23.) AB határozat], 196 EV 81. 197 Vö. GS 27., 50-51.; Zsolt 139,15; Jer 1,5; Mt 25,40; Mk 8,36; Lk 16,19-31; Jak 2,15-16; DonumV I. 2-3.; EV 11, 13,16, 58-63; KEK 2271, 2322; MKPK 2003. évi bioetikai körlevele, 17. Pl. „Emberi embriókat vagy magzatokat kísérlet tárgyául vagy eszközéül használni bűncselekmény emberi méltóságuk ellen.” - vö. MICTK 2003. évi bioetikai körlevele, 266. 47
