Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Hámori Antal: Az életvédelem kritikus pontjai (abortusz, sterilizáció, drogfogyasztás, "eutanázia")
E rész végén — a következő témákra is gondolva — célszerűnek tartom röviden ismertetni a hiteles tanítóhivatali megnyilatkozások jogi jellegét: A hatályos, 1983. évi Codex Iuris Canonici 212. kánonjának 1. §-a alapján: „Amit a szent pásztorok mint Krisztus képviselői a hit tanítóiként kijelentenek vagy az egyház vezetőiként elrendelnek, azt a krisztushívőknek, felelősségük tudatában, keresztény engedelmességgel követniük kell.”. A CIC 750. kánonjának 1—2. §-a alapján: „1. §. Isteni és katolikus hittel kell hinni mindazt, amit Isten leírt vagy áthagyományozott igéje, vagyis az egyházra bízott egyetlen hitletétemény tartalmaz, és amit egyszersmind akár az egyház ünnepélyes, akár pedig rendes és egyetemes tanítóhivatala mint Istentől kinyilatkoz- tatottat teqeszt elő; ez a rendes és egyetemes tanítóhivatal pedig abban nyilvánul meg, hogy valamit a krisztushívők a szent tanítóhivatal vezetése alatt közösen elfogadnak; tehát mindenki köteles elkerülni minden olyan tanítást, ami ezekkel ellenkezik. 2. §. Szilárdan el kell fogadni és vallani kell összességében és részleteiben mindazokat az igazságokat, melyeket az egyház hit és erkölcs dolgában meghatározó módon tanít, ti. amelyek szükségesek ahhoz, hogy a hitletéteményt szentül őrizni és hűségesen magyarázni lehessen; ellenkezik tehát a katolikus egyház tanításával az, aki e tételek definiált voltát tagadja.”1” A CIC 752. kánonja alapján: „Ha nem is hitbeli hozzájárulással, de mégis az értelem és az akarat vallásos meghajlásával kell fogadnunk azt a tanítást, amit akár a pápa, akár a püspökök testületé a hitről vagy az erkölcsről hirdet, mikor hiteles tanítóhivatalát gyakorolja, még ha nem akarja is ezt a tanítást véglegesen kötelezően kijelenteni; tehát a krisztushívőknek kerülniük kell azt, ami ezzel nem egyezik meg.”113 114 A CIC 753. kánonja alapján: „Azok a püspökök, akik közösségben vannak a testület fejével és tagjaival, akár egyénileg, akár püspöki konferenciákon vagy részleges zsinatokon közösen, noha a tanításban nem rendelkeznek tévedhetetlenséggel, mégis a gondjukra bízott krisztushívőknek hit dolgában hiteles tanítói és mesterei; a krisztushívők kötelesek püspökük hiteles tanítóhivatalának a lélek vallásos meghajlásával való elfogadására.”115 A CIC 754. kánonja kimondja: „Minden krisztushívő köteles megtartani azokat a rendelkezéseket és határozatokat, amelyeket a törvényes egyházi hatóság hoz a tanítás 113 II. János PÁL PÁPA, Ad tuendam fidem kezdetű motu proprio, 1998. május 18., in AAS 90 (1998), 459—460; és CCEO 598k. Vö. CIC 747-749. és 751kk, valamint CIC 1364k, CCEO 1436k. 1. §, 1437k. 114 Vö. II. Vatikáni Zsinat, Lumen Gentium kezdetű hittani rendelkezés (dogmatikus konstitúció) az Egyházról, Róma 1964. november 21., in AAS 57 (1965), 5—71. (LG), 25. A CIC 752. kánonjában jelzett vallásos meghajlás (obsequium religiosum) kötelező nem csupán a pápa és a püspökök testületé, hanem a püspökök (egyéni és csoportos) hiteles tanítóhivatali megnyilatkozásaival szemben is. Ld. ET 557—558. 115 Az MKPK 2003. évi bioetikai körlevele a CIC 753. kánonja szerinti, hiteles tanítóhivatali megnyilatkozás: nem önálló, nem új tanítást tartalmaz, hanem instrukció jelleggel foglalja össze a bioetika aktuális kérdéseit. A körlevelet a Konferencia püspök tagjai egyhangúan fogadták el, ezért azt az „Apostolos suos’’ kezdetű motu proprio rendelkezése alapján az Apostoli Szentszéknek nem kellett felülvizsgálnia [1998. május 21., IV, 1-2., in AAS 90 (1998), 657.]. Ezt a tanítóhivatali megnyilatkozást a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia alá tartozóknak vallásos engedelmességgel (obsequium religiosum) - a lélek vallásos meghajlásával — el kell fogadniuk. Ez azt is jelenti, hogy e krisztushívőknek kerülniük kell e körlevéllel össze nem egyeztethető tanításokat. Ld. még CIC 754k; DV 10.; II. Vatikáni Zsinat, Dignitatis humanae kezdetű nyilatkozat a vallásszabadságról, Róma 1965. december 7., in AAS 58 (1966), 929-946. (DH), 1-3; II. Vatikáni Zsinat, Perfectae caritatis kezdetű határozat a szerzetesi élet korszerű megújításáról, Róma 1965. október 28. (PC), 7—10. Vonatkozó irodalom: Erdő, P., Egyházjog, SZÍT, Budapest 20054, 395-399. Az MKPK 2003. évi bioetikai körlevelének célja, hogy az élet védelmét eredményező szemléletváltáshoz — a hit tanítása útján — hozzájáruljon (ld. körlevél 2.). E küldetést különösen azon élet elleni támadások teszik aktuálissá, amelyek a leggyengébbek és a legvédtelenebbek, a legkiszolgáltatottabbak - a születő gyermekek és a haldokló betegek — élete ellen irányulnak (ld. uo. 4-6., 12., 14.; EV 7-28; vö. GS 36). HÁMORI ANTAL Az életvédelem kritikus pontjai 34
