Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Török Csaba: Az iszlám és a kereszténységgel való párbeszéd kérdése
Az iszlám és a kereszténységgel való párbeszéd kérdése TOROK CSABA „Az iszlám rangsorolja a vallásokat. Egyedül üdvözítő és igaz vallásnak csak az iszlámot tekinti, ugyanakkor a könyv, kijelentés népeit, a judaizmust és a kereszténységet elfogadja. (...) A zsidókat és a keresztényeket pedig mint az ó- és újszövetségi kijelentés birtokosait (...) az iszlám társadalom kebelébe tartozó, az iszlám állam türelmét és védelmét élvező alattvalóként (...) kezelik.”20 21 2. 1. Jézus és az iszlám - muszlim olvasatban Ha valóban igaz a linearitás tézise, akkor annak világos és egyértelmű nyomait kell felfedeznünk úgy az 0-, mint az Újszövetségben. Mostani vizsgálódásunkat Jézus Krisztus személyére összpontosítjuk. Az iszlám teológia számára kulcsfontosságúvá váltak az evangéliumnak azon mondatai, amelyekkel Jézus egy még a későbbiekben érkezendő Személyre utal. Melyek ezek? „Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat, én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad.,ai „Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, őmajd tanúságot tesz rólam.’*22 * „Az igazságot mondtam: Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm. 8Amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről.,a3 Ezek a mondatok keresztény olvasatban egyértelműen a Szentlélekről szólnak, akinek görög elnevezése - éppen a jézusi gondolat alapján — Paraklétosz, Vigasztaló lett. így hívjuk, várjuk, tiszteljük a Szentlelket imádságainkban, énekeinkben, himnuszainkban vagy éppen a pünkösdi szekvenciában. A muszlim teológusok is ebből a görög elnevezésből indulnak ki, amikor a XVI—XVII. században elkezdik vizsgálni, mennyiben ismerhető fel Jézus szavaiban a Mohammedre való utalás. Arra jutnak, hogy a paraklétosz (vigasztaló) megnevezés átvezethető a periklütosz (hírneves) jelzőbe, amely vélekedésük szerint egyértelműen a Próféta személyére utal.24 Végső soron a muhammad, áldott és a periklütosz, hírneves között felfedezhető a jelentésbeli közelség. 20 Szent-Iványi, I., Az iszlámmal való párbeszéd lehetőségei, in Keresztény-Zsidó Teológiai Évkönyv 2007 (szerk. Szé- csi, J.), Keresztény-Zsidó Társaság, Budapest 2008, 415-429, 424; vő. .. Abrahám hivatása az, hogy leküzdje a bálványimádást, nem pedig az, hogy életbe léptesse az [isteni] rendelkezést. Jézus feladata az, hogy igazságosságot hirdessen, nem pedig az, hogy mindeneket alávessen Istennek, hogy ő legyen minden mindenben. Az iszlám a legősibb természetes vallás: az idők során a hírnökök beavatkozásaira és közjátékaira kerül sor, valamint a közösségek viszontagságaira, amelyek meghajolnak vagy elutasítják [Istent]” - ’Abd AL—Tafáhum, Doctrine, in Religions in the Middle East. Three Religions in Concord and Conflict (szerk. Arberry, A. J.), vol. II: Islam, Cambridge University Press, Cambridge 1969, 393. 21 Jn 14,15k. 22 Jn 15,26. 21 Jn 16,7k. 2* „A 17. századtól ezt a ’paraklétoszt’ hozták kapcsolatba a ’periklütosszal’, amit’hímevesnek’, ’nagyon híresnek’, ’igen dicséretesnek’ is lehet fordítani. így lett az Ahmadból ’Hírneves’, ’Nagyon híres’, vagy ’Dicséretes’ - ahogyan a személynév értelme fordítható is. Rudi Paret - aki az egyik legnevesebb Korán-kommentár szerzője - az 'Ahmad = Igen Dicséretes’ interpretációról kommentárjában a következőket írja: »A kommentátorok és fordítók az ’ahmadu’ alatt általában személynevet értettek. A nevet különbözőfelfogás szerint értelmezték. A görög ’periklütosszal’ előszörJ. Maracci hozta kapcsolatba a 17. század vége felé, ami szerinte a ’parakiéi tosz’ torzulásából született meg. Mások Mohammed nevével hozzák kapcsolatba, mivel az is a ’HMD’gyökből van. H. Grimm arra gyanakszik, hogy ez mögött egy Istentől küldött neve rejtőzhet: 'Isten a legdicséretesebb’ [ZeitschriftJur Semitistik 6, 1928, 26. p.]. Ehhez még A. Fischer hozzáteszi a Muhammad und Ahmad, die Namen des arabischen Propheten munkájában [Berichte über die Verhandlungen der Sächsischen Akademie der TEOLÓGIA 2009/3-4 235
