Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)

2009 / 3-4. szám - Török Csaba: Az iszlám és a kereszténységgel való párbeszéd kérdése

TOROK CSABA Az iszlám és a kereszténységgel való párbeszéd kérdése Miért vált ennyire fontossá ez a kérdés? Azért, mert így lehetett a kereszténységen belüli érvvel is alátámasztani azt, ami az iszlám hitének alapja: ő tetőzi be mindazt a tö­rekvést, amely a zsidóságban és a kereszténységben megvan. Maga Jézus utal egy majdan érkező „Beteljesítőre”, a kereszténység legszentebb iratai vágák egy Jézus után érkező „Hírneves—Vigasztaló” eljöttét. Ha azonban ez az ígért Személy elérkezik, akkor ennek az érvnek a logikájából következik, hogy a megelőző fázis, a megelőző lépcsőfok immár szükségtelenné, meghaladottá válik. A tökéletlen után elérkezett a tökéletes ideje. „...az iszlám mind a zsidóságot (az Ószövetséget), mind pedig a keresztyénséget (az Új­szövetséget) túlhaladottnak tartja, magát pedig ezek nyilvánvaló örökösének. ”25 így világossá válhat előttünk, hogy az iszlám semmiképpen nem akarja megtagadni saját zsidó és keresztény gyökereit. Csakhogy ezen gyökereket nem a történeti-kritikai, nem is a vallástudományi értelemben szemléli, hanem egy sajátos teológiai perspektívá­ban. Ez a perspektíva pedig azt üzeni számukra, hogy ők már egy sajátos beteljesültség- ben léteznek a tökéletlenebb vallásokhoz képest. „Az iszlám teljes mértékben elismeri zsidó és keresztyén gyökereit, amelyek azonban — sze­rintük — nem egészen olyanok, amilyennek azt a zsidók és a keresztyének vázolják. A gyökerek viszont a moszlimokat különösebben nem is érdeklik, mert Mohammed prófétasága meghaladta mind a zsidó, mind a keresztyén tanítást, ezért ezekkel foglalkozni sem érdemes.”26 2. 2. Az iszlám önértelmezésének kettőssége Mint fentebb láthattuk, az iszlám önértelmezésében kidomborodik egyfajta erős konti­nuitás-tudat — ez mondhatni az identitás egyik pillére. A másik pillér azonban az iszlám­nak mint őseredeti vallásnak a szemléletéből fakad: nem egyszerű diszkontinuitásról van szó, hanem sokkal inkább a kontinuitás megelőző elemei elé való visszanyúlásról. E ket­tős szempont szerint tárul fel az iszlám önértelmezésének az a kettős arca, amely alapve­tően meghatározza a zsidósághoz és a kereszténységhez való viszonyát. a) Kontinuitás „Az iszlám önértelmezésében már a kezdeteknél egyfajta kettősség jelenik meg. Egyrészt előfor­dul az a gondolat, hogy az iszlám nem más, mint a zsidóság és a keresztyénség töretlen folytatá­sa, s Mohammed küldetése csak lezárja és beteljesíti a ószövetségi és újszövetségi próféták, küldöt­tek hosszú sorát. Ó a »próféták pecsétje« (khátamu’n-nabíjín), az isteni ígéretek beteljesítője, hitelesít minden kijelentést, amelyet Isten a nála levő »jól őrzött táblára« (fi’l-lahi’l-mahfúz) felírt őskönyvből (ummu’l-kitáb) a korábbi prófétáknak már »leküldött« (anzala). Ezért a Tóra, a Zsoltárok, az Evangélium és a Korán egyetlen isteni kijelentés különböző időkben »leküldött« do­kumentumai. ”27 Wissenschaften zu Leipzig, phil.-hist. Klasse, 84, 1932, 3. Heft, 22—26. p.], hogy »az ’ahmad' itt valószínű nem sze­mélynév, hanem egyszerűen a ’mahmúd’, vagy a ’hamíd’ komparativusa.« Ezzel a moszlim oldal — legalábbis a saját meg­nyugtatására - megoldotta Mohammed érkezésének bibliai jövendölését.” - Cs. Molnár, J., A vallási interferenciák moszlim értelmezése, 80. 25 Cs. Molnár, J., A vallási interferenciák moszlim értelmezése, 75; vö. Németh, P., Teológiai párhuzamok kérdése a három monoteista világvallásban, in Keresztény-Zsidó Teológiai Évkönyv (szerk. Szécsi, J.), Keresztény-Zsidó Társaság, Budapest 2004, 134-138. 26 Cs. Molnár, J., A vallási interferenciák moszlim értelmezése, 82. 27 Németh, P., „Ábrahám vallása” — az iszlám, in Keresztény-Zsidó Teológiai Évkönyv 2007 (szerk. Szécsi, J.), Ke­resztény-Zsidó Társaság, Budapest 2003, 113—117, 113k. 236 TEOLÓGIA 2009/3-4

Next

/
Oldalképek
Tartalom