Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anelm: A krisztushívők társulásai a katolikus egyház hatályos jogában
A krisztishívők társulásai a katolikus egyház hatályos jogában SZUROMI SZABOLCS ANZELM KONKLÚZIÓ Amint láttuk, az egyházi társulások működése az egyház korai időszakától kezdve hozzátartozott a hívők mindennapi vallásos életéhez. A történelem folyamán megjelent különböző típusú, szintű és tevékenységű egyházi társulásokat mindig az egyház elsődleges célja, azaz a lelkek üdvösségének az előmozdítása motiválta. Ez a törekvés eredményezte az egyes korok egyházi, lelki, és társadalmi igényeinek megfelelő, eltérő formájú és szervezetű társaságok megalapítását, melyek nagyon gyakran a meghatározott lelki javakon és célon túl, a konkrét társadalmi környezet problémáinak megoldásában is aktívan tevékenykedtek. A II. Vatikáni Zsinatot követő egyházi jogalkotás, különösen pedig az új Egyházi Törvénykönyv, a társulásoknak az egész egyháztörténelem folyamán felhalmozódott széles panorámáját igyekezett mértékadó módon szabályozni, hangsúlyozva az egyes krisztushívők felelősségét a saját és mások megszentelődésében, illetve az egyház tevékenységében való — életállapotuk szerinti — tevékeny részvételt. Ennek a lelkületnek lehetünk tanúi a hagyományos egyházi társulások újjáéledésében, újak megszervezésében, a társulások nyomán létrejövő - vagy azokat segítő - megszentelt élet intézményeiben és apostoli élet társaságaiban, valamint az egyház által elismert lelkiségi mozgalmak virágzásában. TEOLÓGIA 2009/3-4 229
