Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Schelling vallásfilozófiájának főbb állomásai
Schelling vallásfilozófiájának főbb állomásai ROKAYZOLTÁN berlini egyetemre, hogy „magvát szakassza a hegeli panteizmus hidrájának”. Schelling hallgatói körében ott találjuk többek között Bakunyint, Engelst és Kierkegaard-t. Ezek véleménye lesújtó az agg Schelling előadásairól, amelyeket 1846-ban végképp abbahagy. Igaz, egyeseket lenyűgözött a kinyilatkoztatásról tartott szerteágazó vallástörténeti ismereteket sejteni engedő eszmefuttatásával. Ezek megítélése azonban eltérő. Az egész vállalkozás egy szerzői jog körül kirobbant vitába fulladt.5 Schelling 1854. augusztus 20-án halt meg Bad Ragazban, Schweizban. 3. SCHELLING VALLÁSFILOZÓFIÁJÁNAK FŐBB ÁLLOMÁSAI ÉLETMŰVÉNEK ÖSSZEFÜGGÉSÉBEN Miután végigkísértük Schellinget az ő életútján és ezen belül a bennünket érdeklő írásait is elhelyeztük időben és térben, rátérünk azok vallásfilozófiái szempontból érdekes méltatására tevékenységének korszakai szerint. 3. 1. A tübingeni évek Schelling teológiát tanult Tübingenben. Érthető, hogy az ebből, gondolkodásának és tevékenységének egészen korai éveiből származó írásai, amelyek részben kötelező írásbeli munkák, kimondottan teológiai témákat dolgoznak fel. Ebben nem tér el kortársaitól, azonban érdeklődése a vallástörténet, a mitológia és a kinyilatkoztatás iránt végigkíséri egész alkotását és jelen van művében ott is, ahol érdeklődése esetleg a korabeli filozófia más nagy témái felé fordul. Az „ Über den Mythen”-ben6 mitológiainak nevezi a szájhagyományt, és az emberiség gyermekkorának megfelelő gondolkodás és kifejezés- módjaként jellemzi, amikor még nem ismerhette a természeti törvényeket.7 Amennyiben egy mythosz igazságtartalommal rendelkezik, formai szempontból mitikus filozófiának nevezhető.8 Amennyiben a dolgok egymáshoz való viszonyát is érinti, tartalmilag is nevezhető mitikus filozófiának. Schelling álláspontja tehát, az hogy amennyiben egy mythosznak „van logosza” filozófiának minősül. Ezt a korai iratát említi a tübingeni Stift későbbi teológiai repetense, David Friedrich Strauß a sok vitát előidézett könyvében, „Das Leben Jesu, kritisch bearbeitet”, 1835-ben.9 Az „Antiquissimi”-értekezésben Schelling kimondottan vallási, bibliai témát, a bűnbeesést veti alá a filozófiai kritikának.10 A bűnbeesés történetét és eseményét Schelling „mythicum philosophumenon”-nak nevezi, vagyis olyan mitikus formának, amely egy filozófiai igazságot tartalmaz.11 A mythosz-elemzé- sen és értelmezésen, értékelésen túl, tudjuk, hogy a rossz eredetének kérdése is végig nyomon követhető lesz Schelling filozófiájában, és azt különösen a „ Weltalter” - töredékben igyekszik kibontakoztatni, de már a „Freiheit” írásban is foglalkozik vele. Végül meg 5 Vö. Schelling, F. W., Philosophie der Offenbarung. 1841-42, (Hrsg, und eingeleitet Frank, M.), Suhrkamp, Frankfurt am Main 1977, 1—85. 6 Schellings Werke I, Stuttgart 1976, 194—246. 7 Vö. uo. 204. 8 Vö. uo. 222. ’Uo. (Willhelm G. Jacobs, „EditorischerBericht”) 190. 10 De prima malorum..., in Schellings Werke I, Stuttgart 1976, 63k. 11 Uo. 64k. TEOLÓGIA 2009/3-4 213
