Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)

2009 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Schelling vallásfilozófiájának főbb állomásai

ROKAY ZOLTÁN 1 Schelling vallásfilozófiájának főbb állomásai criticum et philosophicum” (Kritikai és filozófiai kísérlet az emberi bajok első eredetének legrégebbi filozófiai magyarázatára a Ter. III.-ban) 1795, továbbá a „De Marcione pauli- narum epistolarum emendatore” (Markionról, a páli levelek kijavítójáról), disputációs tétel, ugyancsak 1795-ben. Tübingeni éveiben Schelling foglalkozott a Galata- és Római levél­lel, valamint Jézus gyermekségtörténetével is. Már ekkor megismerkedik Fichte gondo­lataival. Erről tanúskodik az „ Über die Möglichkeit einer Form der Philosophie” (A filozófia formájának lehetőségéről egyáltalán) 1794. A tübingeni évek után először Stuttgartban házi tani tó, majd elhagyva Württem- berget, a „hivatalnokok és papok országát”, Lipcsében folytatja tanulmányait. Ebből a korszakból származik a „ Vom Ich als Prinzip der Philosophie” (Az Énről mint a filozófia elvéről), valamint a „Philosophische Briefe über Dogmatismus und Kritizismus” (Filozófiai levelek a dogmatizmusról és kriticizmusról) 1795. Lipcsében Schelling matematikát, fi­zikát és orvostudományt is tanul. Ezek a stúdiumok meghatározzák Schelling odafordu- lását a természetfilozófiához, és a következő korszak írásait: „Einleitung zu den Ideen zu einer Philosophie der Natur” (Bevezetés a természet filozófiájának ideájához) 1797, „Erster Entwurf eines Systems der Naturphilosophie” (A természetfilozófia rendszerének első terve­zete), 1799. Időközben Schelling 1798-ban Jénába távozik, ahol először magántanárként mű­ködik, majd Fichtét követi tanszékén. Négy évig tanít Jénában. 1803-ban elveszi a nála 14 évvel idősebb A. W. Schlegel feleségét, Carolinét. A jénai évek legjelentősebb ter­mékei: „System des transzendentalen Idealismus” (A transzcendentális idealizmus rendsze­re) 1800, „Darstellung meines Systems der Philosophie” (Filozófiai rendszerem ismertetése) 1801, valamint „Bruno oder über das göttliche und natürliche Prinzip der Dinge. Ein Gespräch” (Bruno, avagy a dolgok isteni és természeti eredetéről. Beszélgetés) 1802. 1803—1806-ig Würzburgban tart előadásokat. Ezek közül ezen a helyen a „Philo­sophie und Religion”-t (A vallás filozófiája) 1804, kell megemlíteni. 1806-ban a müncheni akadémia tagja lesz, és az 1820—1827 közötti erlangeni tevé­kenységét kivéve a bajor fővárosban marad 1841-ig. Ennek a korszaknak jelentős publi­kációi: „Philosophische Untersuchungen über das Wesen der menschlichen Freiheit” (Filozófiai kutatások az emberi szabadság lényegéről) 1809, amely Caroline halálával együtt fordu­lópontot jelent Schelling filozófiájában. 1811-ben regisztrálhatók első kísérletei nagy, átfogó művének, a „ Weltalter” (Világkorszakok) első vázlatai, amely azonban mindvégig töredék maradt. 1812-ben feleségül veszi a nála 14 évvel fiatalabb Pauline Gottert. Eb­ben az évben jelenik meg „Denkmal der Schrift von den göttlichen Dingen usw. des Herrn F. Heinrich Jacobi” (F. Heinrich Jacobi úr az isteni dolgok stb. írásának emlékműve) — az ál­talános vélemény szerint Schellinghez nem méltó stílusban írt válasz Jacobi támadására, amelyben az Schellinget panteizmussal vádolja.4 Végül Schelling utolsó, jelentősebb publikációja, a „Die Gottheiten von Samothrake” (A szamothrákei istenségek) 1815. 1821—1827-ig Erlangenben tart előadásokat, többek között a mitológia filozófiájáról. 1827-ben I. Lajos bajor király hívására visszatér Münchenbe, az akkor alapított egyetemre, ahol szintén a mitológia filozófiájáról, 1832-ben a „Philosophie der Offenba­rung”, illetve a „pozitív filozófia” címen tart kurzusokat. Ezek anyaga kéziratban maradt ránk. 1841-ben, tíz évvel Hegel halála után, IV. Frigyes Vilmos meghívta Schellinget a 3 Ebben a fejezetben elsősorban Rudolf Haym, Die Romantische Sc/itde-monográfiájára támaszkodom: Berlin 19143 (612-722), de a Theologische Realenzyklopädie (TRE) „Schelling”-dmszavát is figyelembe veszem. ‘Vő. Rokay, Z., Fichte és Schelling ,Jilozófiai” szócsatája, in Egyetemes értékek, Veszprém 2008, 57-62 (a továb­biakban: Rokay 2008). 212 TEOLÓGIA 2009/3-4

Next

/
Oldalképek
Tartalom