Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Schelling vallásfilozófiájának főbb állomásai
ROKAY ZOLTÁN Schelling vallásfilozófiájának főbb állomásai 1. BEVEZETÉS Friedrich Wilhelm Joseph Schelling (1775—1854) impozáns életművének csak vázlatos ismertetése is meghaladná e szerény írás szűk kereteit. Magáról Schellingről és az ő filozófiájáról pedig könyvtárakat írtak.1 Ezért itt életét és műveit élete időrendjének megfelelően mindössze címszavakban sorolhatom fel. Dolgozatom címét illetőleg szabadjon megjegyeznem, hogy mivel Schelling sokat foglalkozott a mitológiával, vallással, kinyilatkoztatással, érthető, hogy magára vonta a teológusok érdeklődését.2 Az alábbiakban Schelling sokat vitatott és eltérően értékelt vallásfilozófiájának főbb állomásait szeretném ismertetni az érdeklődők számára, kiindulópontként azoknak az olvasóknak, főleg teológusoknak, akik eddig hiányát érezték egy ilyen áttekintésnek. 2. SCHELLING ÉLETE ÉS MŰVEI3 Schelling 1775. január 27-én született Leonbergben, ahol atyja evangélikus lelkész volt. Schelling egész működése szempontjából és a jelen összefüggésben is tübingeni évei érdemelnek említést. 1790-ben (vagyis 15 éves korában) vették fel a híres tübingeni „Stiftbe”, ahol Hegel és Hölderlin szobatársa volt. Ebből a korszakból származik „Über Mythen, historische Sagen und Philosopheme der ältesten Welt” (A legrégibb világ mítoszairól, történelmi mondáiról és filozófémáiról) 1793, teológiai magiszteri munkája: „Antiquissimi de prima malorum humanorum origine philosophematis Geneseos III explicandi tentamen 1 Vö. Schneeberger, G., Fr. W.J. von Schelling. Eine Bibliographie, Bem 1954. Továbbá: Schieche, W., Bibliographie, in Schelling (kiad. Baumgartner, H. M.), Freiburg-München 1975, 187—201. 2 Még a XIX. században Kari Daubra volt nagy hatással Schelling, aki Judas Ischariot című művében a rossz eredetével foglalkozik, D. F. Strauß pedig a mitológia kapcsán hivatkozik Schellingre. A tübingeni Theologische Quar- takchriftben D. Kuhn 1844—1845-ben ismerteti Schelling filozófiájának viszonyát a kereszténységhez. Drey, Möhler és Staudenmayer (a tübingeni „katolikus iskola” képviselői) Schelling hatása alatt állnak. Az újabb protestáns teológusok közül Paul Tillich foglalkozott Schellinggel: Mystik und Schuldbewusstsein in Schellings philosophischen Entwicklung, Gütersloh, 1912; uő. Schelling und die Anfänge des existenzialistischen Protestes, in Zeitschrift Jur philosophische Forschung (1955), 197—208. Hans Urs von Balthasar már az Apokalypse der deutschen Seelében foglalkozik Schellinggel, a Herrlichkeitben a 3/1-ben a 890-904-ig terjedő részt neki szenteli. Walter Kasper Schellingről írta habilitációs munkáját (Das absolute in der Geschichte, Mainz 1965. Bírálók: Leo Scheffczyk, Hans Küng és Walter Schulz). Eberhard Jüngel pedig főleg a Gott als Geheimnis der IVeltben hivatkozik Schellingre (Tübingen 1977). TEOLÓGIA 2009/3-4 • XLIII (2009) 211-221 211
