Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Puskás Attila: A szentté avatásban megállapított csoda teológiai értelmezése
A szentté avatásban megállapított csoda teológiai értelmezése PUSKAS ATTILA perc vagy perc alatt ment végbe (abszolút), hanem akkor is, amikor olyan rövid idő alatt történt, ami csak a természet erőinek a működésével nem mehetne végbe, mivel jóval alatta van annak a minimum időtartamnak, amit az esemény természetes lefolyása igényelne.7 (5) A gyógyulásnak teljesnek kell lenni, a betegnek egészen meg kell szabadulnia attól a kórtól, melyről szó van (lehetséges azonban, hogy más fajta betegsége megmarad), s annak káros következményeitől is. A visszamaradó sebhelyek, forradások nem minősíthetők ilyen következményeknek. (6) Világosnak és egyértelműnek kell lennie a kapcsolatnak a gyógyulás és az Isten szolgájának közbenjárását kérő ima között. Ugyanakkor nem feltétlenül kell a gyógyulásnak azonnal az első imák után végbemennie. Ha újabb imákat mondanak el egészen addig, amíg a hirtelen gyógyulás be nem következik - és közben nem használtak természetes gyógyászati eszközöket akkor elfogadható, hogy csodás gyógyulás történt. A gyógyulás csodaként való elismerését azonban megakadályozza, ha Isten szolgájának a közbenjárását csak akkor kérik, amikor a beteg esetleg a gyógyulás előtti és természetes úton gyógyuláshoz vezető krízis helyzetében van már, s így gyógyulása tulajdonképpen már elkezdődött akkor, amikor imádkoztak érte. (7) A gyógyulásnak tartósnak és stabilnak kell lennie, a betegségbe való későbbi visszaesésektől mentesnek. XIV. Benedek pápa a szoros értelemben vett csodától, melynek igazolása szükséges a boldoggá és szentté avatási eljárásokban, határozottan megkülönböztette azokat a különleges kegyelmeket vagy rendkívüli jeleket, melyek Isten szolgájának halála után az ő közbenjárását kérő emberekkel történhetnek. A Kongregáció manapság is él ezzel a megkülönböztetéssel. A kanonizációs eljárásban ezeket is figyelembe veszi, de nem csodaként, hanem Isten szolgája életszentségének hírét alátámasztó jelekként. A fama signorum a. fama sanctitatis része, a különleges kegyelmek és rendkívüli jelek nem helyettesíthetik a szoros értelemben vett csodát. XIV. Benedek rendkívüli jelen olyan eseményt ért, mely csodálatot kelt a körülmények összejátszása miatt, de amely körülmények sem önmagukban külön-külön, sem együttvéve nem haladják meg a természet törvényeinek a rendjét. A keresztény hívők számos rendkívüli eseményt tulajdoníthatnak joggal egy- egy szent közbenjárásának, akinek a segítségét kérték imában.8 A fama signorum fogalma együtt szerepel a kanonizáció jelenleg érvényes szabályozásában a fama sanctitatis fogalmával. Az eljárás megindításához szükséges az egyéb dokumentumok mellett beszámolót összeállítani az életszentség és a jeleknek a hívők körében elterjedt híréről. Az a tény, hogy az Isten szolgája közbenjárását kérő ima nyomán elnyert rendkívüli kegyelmeket és segítségeket az életszentség jelei között tartjuk számon, teljes összhangban van azzal a szereppel, melyet az egyház a szenteknek, valamint a küzdő és megdicsőült egyház közötti egységnek tulajdonít.9 A szentek a mennyei dicsőségben is segítőink az életszentség útján. A boldoggá és a szentté avatáshoz megkívánt csodának olyannak kell lennie, mely Isten szolgájának a halála után történt. A földi életében végbevitt csodás eseményeket, rendkívüli jeleket, misztikus jelenségeket az egyházi hatóság figyelembe veszi a fama 7 A pápa ennek józan megítélését a kanonizációs eljárásban a bíró ítéletére bízza, aki az orvostudomány szakértőinek a meghallgatása után hozza meg a döntését. Uo.n. 17, p. 43. * Többek között ide lehetne sorolni olyan rendkívüli jeleket, mint pl. egy megátalkodott bűnösnek a hirtelen megtérése („morális csoda”); reménytelen helyzetből, természeti katasztrófától való megmenekülés; a már teljesen kilátástalannak ítélt családi béke hirtelen helyreállítása stb. Vö. Gutiérrez, J. L., Studi sulié cause di canoniz- zazione, Milano 2005, 319. 5Vö. LG 50-51. TEOLÓGIA 2009/3-4 197
