Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Puskás Attila: A szentté avatásban megállapított csoda teológiai értelmezése
PUSKÁS ATTILA A szentté avatásban megállapított csoda teológiai értelmezése sanctitatis és a fama signorum részeiként, de nem az eljárásban szükséges csoda helyett. Az egyházi hatóság óvatosan szokta kezelni és értékelni ezeket a jelenségeket, számolva annak a lehetőségével, hogy a pszichológia természetes úton is képes értelmezni ezek egy részét, s hogy adott esetben nehéz lehet különbséget tenni valódi misztika és álmisztika között. A teológiai értékelés negatív kritériumai: a kinyilatkoztatással való összeegyez- tethetetlenség, önellentmondások, tévedések, önző vagy gőgös motiváció, erkölcstelen cselekedetekkel való összefüggés. Gyanús jelenségek: hipnózis; e jelenségek kikövetelése, alázattal, egyszerűséggel való elfogadásuk helyett; messianisztikus jellegű üzenetek; apokaliptikus fenyegetések; az egyház tanításának aláásása. Pozitív, tárgyi kritériumai a megítélésnek: az Isten akaratával való egyesülés szilárd akarása, a Krisztus iránti szeretet növekedése, a szélsőségek kerülése, az egyház tanításával való összhang, a személy pszichikai kiegyensúlyozottsága, készség és engedelmesség az egyház útmutatásai iránt, készség az áldozatvállalásra.10 11 Fontos hangsúlyozni, hogy a szoros értelemben vett csoda igazolása, noha nélkülözhetetlen a boldoggá és szentté avatási eljárásban — kivéve a vértanú boldoggá avatását —, önmagában elégtelen lenne a kanonizációhoz. Ezt mutatja azoknak a szenteknek a későbbi pápai kanonizációja, akiket az ókorban vagy a koraközépkorban kultikus tiszteletben részesítettek. Az egyházi hatóság az ő esetükben is követte azt a gyakorlatot, hogy előbb az erények hősies gyakorlásának vagy a vértanúságnak az igazolhatóságát vizsgálta, s csak utána került sor a csodák igazolására.“ Régi és ma is élő gyakorlata a Kongregációnak, hogy a csoda igazolását jelentő tanúságok és dokumentumok vizsgálata csak akkor kezdődhet meg, amikor az erények hősies gyakorlását vagy a vértanúságot kinyilvánító dekrétum már kihirdettetett. Az eljárás világos üzenete, hogy a csoda nem helyettesítheti az erényekben megmutatkozó életszentséget, ahogy a csodát sem helyettesíthetik a rendkívüli jelek. 2. A CSODA ÉS A TERMÉSZETTUDOMÁNY 2. 1. A szaktudományok előkészítő szerepe a csoda megállapításában A kanonizációs eljárásban az esetek döntő többségében a feltételezett majd alapos vizsgálat után csodának minősített rendkívüli esemény valamilyen csodás gyógyulás. A Szent- téavatási Kongregáció munkáját segítő Orvosi Tanács tagjai az orvostudományok különböző szakterületein működő kiváló szakemberek. Feladatuk, hogy az egyházmegyei vizsgálat által összeállított teljes dokumentáció, azaz a részletes leletanyag, a kezelő orvosok szakvéleménye és a tanúk vallomása alapján megállapítsák a betegség pontos diagnózisát, az alkalmazott terápiát, a prognózist, s végül állást foglaljanak a gyógyulás módját illetően. Nyilatkozniuk kell pozitíve vagy negative arra vonatkozóan, hogy a vizsgált gyógyulás megmagyarázható-e tudományos ismereteik és tapasztalataik, illetve a szaktudományok (orvostudomány, biológia, pszichológia, pszichiátria stb.) eddigi eredményei segítségével. Az ügy akkor mehet tovább a teológus konzultorokból álló Teológiai Kongresszus fórumára, ha az Orvosi Tanács tagjainak a többsége (az ötből három) úgy 10 Misztal, H., Le cause di canonizzazione. Storia e procedura, 76k. 11 Gutiérrez, J. L., Studi sulié cause di canonizzazione, 317k. 198 TEOLÓGIA 2009/3-4
