Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Puskás Attila: A szentté avatásban megállapított csoda teológiai értelmezése
PUSKAS ATTILA A szentté avatásban megállapított csoda teológiai értelmezése önmagában ugyan képes, de nem a szóban forgó alany esetében (pl. a természet képes önmagában az élet helyreállítására, de nem egy halott feltámasztására, vagy egy amputált végtag kinövesztésére); végül a harmadik típust azok a csodák alkotják, melyek a természet törvényeit nem lényegileg haladják meg, hanem az esemény megvalósulásának a módját tekintve (pl. hirtelen, pillanatszerű gyógyulás egy súlyos betegségből orvosság vagy kezelés nélkül).1 * 3 A pápa a harmadik fajtához tartozó csodák esetében elengedhetetlennek tartotta az esemény hirtelen, pillanatszerű lezajlását, hiszen a legtöbbször éppen ebben ragadható meg a történés csodás módja.4 A csodák XIV. Benedeknél található tipizálása mindmáig iránymutató a kanonizációs eljárásokban. E hármas felosztás az Aquinói Szent Tamás által kidolgozott kategóriákra megy vissza, aki a csodák quoad substantiam, quoad subiectum és quoad modum csoportjait különböztette meg.5 E típusok egyben rangsort is jelentenek, vagyis jelzik, hogy a csodák milyen mértékben mutatnak túl a természet törvényeinek vagy erőinek a szokásos rendjén, s ekképpen jelzik mintegy a csodák nagyságát is. Megjegyezzük, hogy a boldoggá vagy szentté avatási eljárásokban elegendő a miraculum quoad modum igazolása, s gyakorlatilag szinte mindig ez is történik, hisz az ún. csodás gyógyulások esetében, melyek a legtöbbször szerepelnek csodákként az eljárásban, éppen erről van szó. XIV. Benedek a csodás gyógyulások megállapításához is kidogozott egy kritérium- rendszert, mely szintén manapság is mérvadó a kanonizációknál.6 (1) Eszerint a betegségnek súlyosnak kell lennie, a kimenetele orvosi előrejelzésének baljósnak, az orvostudomány eszközeivel gyógyíthatatlannak vagy rendkívül nehéznek, kétségesnek. (2) A betegségnek nem szabad a gyógyulás előtti utolsó, természetes szakaszában lennie, vagy abban a krízisállapotban, mely meg szokta előzni a gyógyulást. Nem cáfolja azonban a csodát, ha ugyanazt a betegséget lehet orvossággal vagy orvosi eszközökkel gyógyítani, de a szóban forgó gyógyulás esetében ezek hiányoztak. (3) Szükséges a bizonyosság afelől, hogy az esetleg alkalmazott gyógyszerek és kezelések hatástalanok voltak. (4) A gyógyulásnak hirtelen bekövetkezőnek kell lennie. Ha a beteg csak lassan gyógyul meg, akkor a gyógyulás okai lehetnek természetesek is, így nem állapítható meg ebben az esetben csoda. Mindazonáltal a pápa különbséget tesz abszolút és relatív (vagy morális) pillanatszerűség között. Nemcsak akkor tekinthetünk csodának egy gyógyulást, ha néhány másod1 Benedictus XIV, De Servorum Dei beatificatione et Beatorum canonizatione, Venetiis, 1788, lib. IV, pars I, cap. 8, n. 14, p. 42. Vö. Giovanni Caviglia, 11 rapporto ,Jattore tempo-carattere miracoloso di una guarigione" nei processi di beatificazione e canonizzazione, in Salesianum 32 (1970), 525-555, itt: 544. 4 „A pillanatszerűség nem szükségképpen követelmény az első és a második fokú csodáknál, ám teljesen nélkülözhetetlen a harmadik fokú csodák esetében s következésképpen majdnem mindig a betegségből való gyógyulásokkor, mivel a legtöbbször a bennük megvalósuló csodás elem csak a (gyógyulás) módjában áll.” Benedictus XIV, De Servorum Dei beatificatione eet Beatorum canonizatione, lib. IV, pars I, cap. 8, n. 15, p. 42. 5 STh I, q. 105, a. 8, c. Tamás más felosztást is használ, pl. miraculum super naturam, contra naturam és praeter naturam. E kategóriák csak részben egyeznek meg a fentiekkel. Az Angyali Doktor által említett példák alapján a super naturam tartalmilag magában foglalja a másik csoprtosítás quoad substantiam és quoad subiectum típusait. A praeter naturam azonosítható a quoad modum kategóriájával. A contra naturam azonban önálló típust képvisel, ide azok a csodás jelenségek tartoznak, melyek ellentétesek a természet megszokott tulajdonságaival, hajlamaival: pl. olyan tűz, mely nem éget. Vö. De Pót., q.6 a.2 ad 3; Contr. Gent. Libr. III, c. 101; IVSent., dist. 17, q 1, a 5 sol 1. Vö. Giovanni Caviglia, II rapporto ,Jattore tempo-carattere miracoloso di una guarigione’’ nei processi di beatificazione e canonizzazione, in Salesianum 32 (1970) 525-55, itt: 544; Mondin, B., „miracolo”, in Dizionario enciclopedico del pensiero di San Tommaso d’Aquino, Bologna 1991, 396—398. 6 Benedictus XIV, De Servorum Dei beatificatione et Beatorum canonizatione, lib. IV, pars I, cap. 8, n. 3—33. Összefoglalva olvasható: Eszer, A., Miracoli ed altri segni divini. Considerazioni dommatico-striche con speciale riferimento alle cause dei santi, in Studi in honore del Cardinale Pietro Palazzini (a cura di Leoni, F.), Pisa 1987, 129—158, itt: 148k.; vö. Misztal, H., Le cause di canonizzazione. Storia e procedura, 72. 196 TEOLÓGIA 2009/3-4
