Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Perendy László: A páli iratok recepciója a korai apologetikában
PERENDYLÁSZLÓ ■ A páli iratok recepciója a korai apologetikában „Arra is tanít, hogy mindenkinek adjuk meg azt, ami jár: »akinek tisztelet, annak tiszteletet, akinek hódolat, annak hódolatot, akinek adó, annak adót: senkinek se tartozzunk mással, mint szeretettel!«”. Theophilosz számára tehát a páli levelek egyenrangúak az evangéliumokkal és a próféták írásaival. A III, 14-ben íz 66,5-öt és a hegyi beszéd egy részletét (Mt 5,44—46) is idézi. De még ennél is egyértelműbb, hogy az első könyvet lezáró fejezetben (I, 14) így ír: „Szíveskedj buzgalommal olvasni a prófétai írásokat, s akkor azok majd tisztán megmutatják az utat, melyen megmenekülhetsz az örök büntetéstől, s Isten örök javait nyerheted el. »Aki ajkat adott a beszédre, fület alkotott a hallásra és szemet teremtett a látásra (Kiv 4,11; Zsolt 94,9), az megvizsgál mindent, s igazságos ítéletet tart, megfizetve mindenkinek tettei szerint« (Róm 2,6-9; Mt 16,27). Akik jó tettek által kitartóan törekednek az enyészhetetlenségre, azoknak örök életet, örömöt, békét, nyugalmat ad majd, s olyan javaknak bőségét, miket szem nem látott, fül nem hallott, emberi szív föl nem fogott (lKor 2,8—9)”. A páli iratok ismerete azonban nem jelenti Dassmann szerint azt, hogy az antiochiai püspök érvelésében, gondolatmeneteiben kifejezetten Pálra hagyatkozna. Nicole Zee- gers-Vander Vorst nyomán úgy látja, hogy Theophilosz inkább bizonyos kifejezések, fordulatok „lelőhelyeként” használja a Pál neve alatt hagyományozott írásokat.19 Például a II 27-ben ezt olvassuk: „Engedetlenségével a halált édesgette magához az ember, ám ha Isten akaratát igyekszik megfogadni, ugyanúgy megszerezheti magának az örök életet. Mert Isten törvényt és szent parancsokat adott számunkra, hogy ezt betartván mindenki üdvözülhessen és a föltámadásra eljutván részese legyen az enyészhetetlenségnek.” A Róm 5,19-ben azonban más azoknak a szavaknak a mondanivalója, amelyekre Theophilosz utal: „Ahogy egy embernek engedetlensége miatt sokan bűnössé váltak, egynek engedelmességéért sokan meg is igazultak.” Míg Pál a Krisztusban elnyert megváltásba való bekapcsolódást tartja fontosnak, Theophilosz a parancsok betartásának üdvösségszerző hatásáról beszél. Zeegers-Vander Vorst a jelenséget az Újszövetség „banalizálásá- nak” és „semlegesítésének” tartja.20 Ha figyelembe vesszük Theophilosz apologetikai célkitűzéseit, akkor valamivel jobban érthető ez a bánásmód, hiszen az „őrült újítás” vádját így eleve elháríthatta, mivel nem hivatkozott a mindössze 100-150 évvel korábban írt művekre, viszont név szerint említette a régi korok prófétáit. Már-már botrányosnak tűnhet tehát számunkra, hogy egy püspök éppen a keresztény szerzők műveit kezeli ilyen módon, mintha nem is tekintené őket hiteles és szent iratoknak. Nicole Zeegers-Vander Vorst próbál választ találni erre a különös jelenségre. Theophilosz eljárásmódjának első oka nyilvánvalóan apologetikai. Ha a kereszténységet valamilyen újdonságnak igyekezett volna feltűntetni, biztosan nem kerülhette volna el azt a vádat, hogy megháborodott, hiszen a kor nem tudta volna elfogadni, hogy hiteles vallási tanítás jelenhetett meg a közelmúltban. A kereszténységet mint újfajta tébolyt (pcoptoc) azonnal elvetette volna a hallgatósága. Ugyanakkor bizonyára nemcsak taktikai okból maradnak háttérben nála az újszövetségi iratok. Valójában ahhoz, hogy megértse Jézus új törvényét, az Ószövetséget kellett előtérbe állítania, és mint hiteles, ősi igazság-forrásra hivatkoznia rá. Zeegers-Vander Vorst nyomán szemléltessük egy példával az antiochiai püspök exegetikai módszerét. A módszer lényege abban áll, hogy egy ószövetségi szöveg elemzése során újszövetségi 15 * * 15 Dassmann, i. m., 251-253. 20 Zeegers-Vander Vorst, N., Les citations du Nouveau Testament dans les Livres d Autolycus de Theophile d'Antioche, in Studia Patristica 12/1 (= TU 115), Berlin 1975, 371—382. 192 TEOLÓGIA 2009/3-4
