Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Lipp Mónika: A szegények ügyvédje és a jogászok védőszentje: Szent Ivó
A szegények ügyvédje és a jogászok védőszentje: Szent Ivó LIPP MÓNIKA A két szent kultusza, XVIII. századi népszerűsége bizonyára összefügg a Buda visszafoglalása után az Udvari Kamarán belül létrehozott Újszerzeményi Bizottság (Neo- acquistica Commissio) tevékenységével is. Az addig török uralom alatt lévő területek tulajdonosainak, illetve utódaiknak igazolniuk kellett a birtokokra vonatkozó jogaikat.17 Ebben a korszakban számos pert indítottak az egykori birtokok visszaszerzéséért. A pereskedők védőszentje az a Szent Ivó, aki a külföldi szakirodalomban Ives of Tréguier, Yvo Helory vagy Yves de Kermartin néven szerepel. Ily módon lehet őt megkülönböztetni két másik hasonló nevű szenttől, akik közül az egyiket, Chartres-i Szent Ivó püspököt a XI. század legnagyobb egyházjogászaként tartják számon. A jogászok védőszentje azonban mégsem ő,18 hanem az óbudai festményen is ábrázolt Szent Ivó, Kermartin egyik földesúrinak a fia, aki 1253-ban született Bretagne-ban. Édesanyja arra nevelte: „Úgy élj, hogy szent lehess!” Tizennégy éves korától a párizsi egyetemen tanult filozófiát, teológiát és egyházjogot. Nagyon szigorú, önmegtartóztató életet élt. Bort soha nem ivott, gyakran böjtölt kenyéren és vízen. Alig néhány órát aludt szalmazsákján, mert éjszakái nagyobb részét imádsággal töltötte. Párizs után Orleans-ban polgárjogot tanult a híres jogász, Pierre de la Chapelle segítségével. Miután visszatért szülőföldjére, Bretagne-ba, a rennes-i egyházi törvényszék bírája lett 1280-tól. Döntéseit olyan gondosan hozta meg, hogy a perüket elveszített emberek is nagyra becsülték. A későbbiekben Tréguier püspökének szolgálatába állt. Mivel ellenszolgáltatás nélkül vállalta a nincstelenek képviseletét, a szegények ügyvédjének is nevezték. Jogosan, mert más bíróságok előtt is képviselt tanulatlan embereket, gyakran kifizette a szegények perköltségeit.19 Ingyen írta meg a leveleket és a beadványokat a szegények pereivel kapcsolatban.20 Amint az egyházi jogtudományokat kitűnő sikerrel elvégezte, egész huzgósággal karolta fel azon özvegyek, árvák és szegények ügyét, kiknek a /elsőbbségnél pörük, avagy egyéb hasonló bajuk volt; de szegénységük miatt ügyvédet nem kaphattak, aki irataikat fogalmazta s pörü- ket vezette volna. Ivó minden fizetés nélkül elkészité számukra a megkivántató irományokat, vitte pőréikét, jártkelt a birákhoz s az ő ügyeikre nagyobb gondot fordított, mint a magáéira .21 Miután pappá szentelték Trédrez városka plébánosa lett. Három évre rá felhagyott a bírósági munkával, hogy hívei szolgálatára fordíthassa minden idejét. Ispotályt építtetett, gondozta a betegeket, törődött a szegényekkel. 1303-ban halt meg, 50 éves korában. Szent Ivó az ügyvédek, az egyházjogászok, a bírák, a törvényszolgák, a közjegyzők, tehát minden jogszolgáltatásban tevékenykedő személy és a pereskedők védőszentje. Emellett a plébánosok, a szegények, az özvegyek, elhagyott gyermekek, árvák és Bretagne lakóinak 17 A magyarok krónikája (szerk. Glatz, F.), Budapest 1995, 279. 18 A másik két Szent Ivóról Zsihovics F. Szentek élete IV. című művében olvashatunk. Chartres-i Szent Ivóról: Erdő, P., Az egyházjogforrásai, Budapest 1998, 155—158. 19 White, K. E., Szentek kislexikona, Budapest 1993, 110. 20 Poisson, H., La vie de Saint Yves, Rennes 2003, 63. 21 Szentek élete I., Kalocsa 1866, 51. TEOLÓGIA 2009/3-4 171
