Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)

2009 / 3-4. szám - Beke Margit: A pazmanita kispapok nevelése a XIX. században

A pazmanita kispapok nevelése a XIX. században BEKE MARGIT között van a kegyesség, a jámborság, melynek megőrzése, növelésének eszköze a szent­gyónás és szentáldozás. A jámborság felkeltésére és ébrentartására legalkalmasabb a szent olvasmány. A másik erény, amelyről a klerikusnak szólni kell, az alázatosság, amely saját sem­misségének felismerése. A klerikus maga pedig a „harag edénye”5, bűnös, tökéletlen, de ennek ellenére igyekezzen tiszta ajándéka lenni Istennek. Mid van, amit nem kaptál, ha kaptad, mit dicsekszel vele?6 Ha mesterünk, Jézus, minden tökéletesség példája megaláz­ta magát, nem kell-e a papnak hasonlóan megalázkodnia, hiszen Isten az alázatosnak ad­ja kegyelmét. A növendék ne veszítse szem elől a nyilvános bűnös7 példáját, aki a temp­lomban hátul megállt, szemeit nem merte felemelni az égre, hanem mellét verve ismerte be bűnösségét. Az isteni erényben előre halad, amikor az elöljáró felfedi a növendék bű­neit, hiányait, meginti, javítja, és a növendék a büntetést készségesen, alázatos lélekkel veszi, és Dávid királlyal együtt mondja: „Jó nekem uram, mert megaláztál engem.”8 Bensőleg legyen alázatos, amelyből mint forrásból táplálkozzék. Elengedhetetlen az engedelmesség. Aki emlékezetébe vési saját tökéletlenségét, ör­vend és örül, ha az elöljáró akaratát hallhatja és követheti. Az igazi engedelmesség nem félelemből, hanem a Krisztus iránti tiszteletből lesz, aki így szólt: „Atyám, legyen meg a Te akaratod.”9 A növendék az elöljáró minden rendelkezését, megbízatását úgy végez­ze, mintha maga Isten parancsolta volna, mert „aki titeket hallgat, engem hallgat, aki ti­teket megvet, engem vet meg”10. Ne úgy engedelmeskedjenek elöljáróiknak, mint a szolgák. Borromei Szent Károly a szeminárium részére előírta, hogy haladéktalanul tel­jesítsék a növendékek az elöljáróik figyelmeztetését, azok rendelkezéseit készséges, fiúi lelkülettel végezzék. Az engedelmességet ezért a növendékek a papi erények drágagyön­gyeként értékeljék, lélekből tegyék, és böjttel, alamizsnával, imával, a test megfékezésé­vel növeljék, hiszen jobb az engedelmesség, mint az áldozat.11 Ha valaki alázatos lélekkel, magát hitványnak tartva, készségesen engedelmeskedve, az elöljáróban Krisztust látja, sohasem szól személye, vagy méltósága ellen, hanem így fohászkodik: helyezz őrséget Uram a számra.12 Az elöljáró Isten helyett tevékenykedik, és Isten szigorúan ítél fölötte. A növendékek tisztelettel legyenek irántuk, amikor év elején belépnek a szeminárium­ba, és az elöljárókat felkeresik, vagy lelkigyakorlatok végén, és év végi eltávozáskor. A főpásztor szerint a testvéri szeretet a tökéletesség köteléke, jellemzője és megkü- lönböztetője Krisztus tanítványainak. A Szentírás szerint abban ismernek fel benneteket, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.13 Önmagukat az Isten miatt szeres­sék, egymást nem szóval, nem nyelvvel, hanem tettel és igazsággal14, és ne legyen maga­tartásukban illetlen beszéd, engedetlenség, vagy tiszteletlenség. Egyik a másik terhét vi­selje15, és amit javítani nem tudnak, azon ne bánkódjanak. Kölcsönös szeretettel lesznek az Úr tanítványainak igazi kollégiuma. A klerikustól nem lehet hivatását különválaszta­5 Róm 9,22. 6 Kor 4,7. 7 Lk 18,10 skk. 8 Zsolt 44. 5 Mt 6,10. 10 Lk 10,16. 11 lSám 15,22. 17 Zsolt 141,3. 13 Jn 13,35. 14 ljn 3,18. 13 Gál 6,2. TEOLÓGIA 2009/3-4 137

Next

/
Oldalképek
Tartalom