Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Beke Margit: A pazmanita kispapok nevelése a XIX. században
A pazmanita kispapok nevelése a XIX. században BEKE MARGIT között van a kegyesség, a jámborság, melynek megőrzése, növelésének eszköze a szentgyónás és szentáldozás. A jámborság felkeltésére és ébrentartására legalkalmasabb a szent olvasmány. A másik erény, amelyről a klerikusnak szólni kell, az alázatosság, amely saját semmisségének felismerése. A klerikus maga pedig a „harag edénye”5, bűnös, tökéletlen, de ennek ellenére igyekezzen tiszta ajándéka lenni Istennek. Mid van, amit nem kaptál, ha kaptad, mit dicsekszel vele?6 Ha mesterünk, Jézus, minden tökéletesség példája megalázta magát, nem kell-e a papnak hasonlóan megalázkodnia, hiszen Isten az alázatosnak adja kegyelmét. A növendék ne veszítse szem elől a nyilvános bűnös7 példáját, aki a templomban hátul megállt, szemeit nem merte felemelni az égre, hanem mellét verve ismerte be bűnösségét. Az isteni erényben előre halad, amikor az elöljáró felfedi a növendék bűneit, hiányait, meginti, javítja, és a növendék a büntetést készségesen, alázatos lélekkel veszi, és Dávid királlyal együtt mondja: „Jó nekem uram, mert megaláztál engem.”8 Bensőleg legyen alázatos, amelyből mint forrásból táplálkozzék. Elengedhetetlen az engedelmesség. Aki emlékezetébe vési saját tökéletlenségét, örvend és örül, ha az elöljáró akaratát hallhatja és követheti. Az igazi engedelmesség nem félelemből, hanem a Krisztus iránti tiszteletből lesz, aki így szólt: „Atyám, legyen meg a Te akaratod.”9 A növendék az elöljáró minden rendelkezését, megbízatását úgy végezze, mintha maga Isten parancsolta volna, mert „aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket megvet, engem vet meg”10. Ne úgy engedelmeskedjenek elöljáróiknak, mint a szolgák. Borromei Szent Károly a szeminárium részére előírta, hogy haladéktalanul teljesítsék a növendékek az elöljáróik figyelmeztetését, azok rendelkezéseit készséges, fiúi lelkülettel végezzék. Az engedelmességet ezért a növendékek a papi erények drágagyöngyeként értékeljék, lélekből tegyék, és böjttel, alamizsnával, imával, a test megfékezésével növeljék, hiszen jobb az engedelmesség, mint az áldozat.11 Ha valaki alázatos lélekkel, magát hitványnak tartva, készségesen engedelmeskedve, az elöljáróban Krisztust látja, sohasem szól személye, vagy méltósága ellen, hanem így fohászkodik: helyezz őrséget Uram a számra.12 Az elöljáró Isten helyett tevékenykedik, és Isten szigorúan ítél fölötte. A növendékek tisztelettel legyenek irántuk, amikor év elején belépnek a szemináriumba, és az elöljárókat felkeresik, vagy lelkigyakorlatok végén, és év végi eltávozáskor. A főpásztor szerint a testvéri szeretet a tökéletesség köteléke, jellemzője és megkü- lönböztetője Krisztus tanítványainak. A Szentírás szerint abban ismernek fel benneteket, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.13 Önmagukat az Isten miatt szeressék, egymást nem szóval, nem nyelvvel, hanem tettel és igazsággal14, és ne legyen magatartásukban illetlen beszéd, engedetlenség, vagy tiszteletlenség. Egyik a másik terhét viselje15, és amit javítani nem tudnak, azon ne bánkódjanak. Kölcsönös szeretettel lesznek az Úr tanítványainak igazi kollégiuma. A klerikustól nem lehet hivatását különválaszta5 Róm 9,22. 6 Kor 4,7. 7 Lk 18,10 skk. 8 Zsolt 44. 5 Mt 6,10. 10 Lk 10,16. 11 lSám 15,22. 17 Zsolt 141,3. 13 Jn 13,35. 14 ljn 3,18. 13 Gál 6,2. TEOLÓGIA 2009/3-4 137
