Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Erdő Péter: A pápai primátus elvének kifejeződése a hatályos kánonjogban
A pápai primátus elvének kifejeződése a hatályos kánonjogban ■ ERDŐ PÉTER amelyek a Katolikus Egyházzal való teljes közösséggel kapcsolatosak. A CIC 11. kánonjában és a CCEO 1490. kánonjában megjelenik ugyanis az az elv, amely szerint „a tisztán egyházi törvények azokat kötelezik, akiket a Katolikus Egyházban kereszteltek meg, vagy oda fölvettek, és eszük elégséges használatával rendelkeznek, továbbá, hacsak a jog kifejezetten másként nem rendelkezik, hetedik életévüket betöltötték” (11. k.). Az 1917-es Egyházi Törvénykönyv elméletileg még minden megkereszteltet kötelezett; a hatályos Codex ezt a kötelező erőt a katolikusokra korlátozza. Ebben realizmust és ökumenikus érzékenységet fedezhetünk fel50. Ezt a változást például csakis olyan intézkedéssel lehetett bevezetni, és ténylegesen is olyan intézkedéssel került bevezetésre, amely a joghatósági primátus gyakorlását jelenti, nevezetesen a Sacrae Disciplinae Leges kezdetű apostoli rendelkezéssel51, amely a latin egyháznak szóló Codex Iuris Canonicit hirdette ki, valamint a Sacri Canones kezdetű apostoli rendelkezéssel52, amely a Codex Canonum Ecclesiarum Orientaliumot promulgálta. Az ilyen nagy elméleti horderejű változások érzékeltetik az Egyház erőteljes képességét arra, hogy új intézményes megoldásokat találjon, éppen a pápai primátus segítségével, amely az Úr különleges ajándéka Egyháza számára. 50 Vö. pl. Erdő, P., H cattolico, il battezzato e ílfedele inpiena cortumione con la Chiesa cattolica. Osservazioni circa la no- zione di "cattolico" nel CIC (aproposito dei a. It e 96), in Periodica 86 (1997) 213-240. Magyarul: Uő., A katolikus, a megkeresztelt és a Katolikus Egyházzal teljes közösségben lévő krisztushívő. Megjegyzések a „katolikus” fogalmához az Egyházi Törvénykönyv ti. és 96. kánonja alapján, in Uő., Az élő Egyház joga. Tanulmányok a hatályos kánonjog köréből, Budapest 2006, 112—128. 51 1983.1. 25: AAS 75 (1983) pars II, VII-XIV. Sí 1990. X. 18: AAS 82 (1990) 1033-1044. TEOLÓGIA 2009/3-4 135
