Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Erdő Péter: A pápai primátus elvének kifejeződése a hatályos kánonjogban
ERDŐ PÉTER ■ A pápai primátus elvének kifejeződése a hatályos kánonjogban Ezért van joga a hívőknek is, hogy közvetlenül a pápához forduljanak peres ügyeikben (vö. 1417. k. 1. §). Ennek a közvetlen hatalomnak az alapján a pápa fenntarthat magának vagy más egyházi hatóságnak, illetve magához vagy más egyházi hatósághoz rendelhet bizonyos eseteket vagy kormányzati cselekményeket (1405k. 1. §; 1444. k. 2. §). Ez a hatalom oly mértékben közvetlen, hogy az ordinárius (főpásztor) név a jogban a római pápát is jelenti (134. k. 1. §), vagyis valahányszor a jog az ordinárius illetékességét említi, minden részegyházban és minden személyi ordináriusra bízott közösségben érteni kell ezen a pápát is. A pápának ez a hatalma az összes részegyházak és csoportjaik felett nem csorbítja, sőt erősíti és szavatolja a püspökök hatalmát a rájuk bízott részegyház felett (333. k. 1. §). A pápa a megszentelt élet összes intézményeiben legfőbb elöljárónak is számít (590. k. 2. §). Híven a II. Vatikáni Zsinat által megfogalmazott új hangsúlyokhoz (Lumengentium 23 és 27; Christus Dominus 8a), teológiailag jól megalapozott rendelkezés mondja ki a hatályos jogban, hogy a megyéspüspököt a rábízott egyházmegyében megilleti „mindaz a rendes, saját és közvetlen hatalom, ami lelkipásztori feladatának gyakorlásához szükséges” (381. k. 1. §). Fennmarad azonban az a lehetőség, hogy egyes ügyeket (egyedileg vagy általában) a jog vagy a pápa határozata a legfőbb vagy más egyházi hatóságnak tartson fenn (uo.). így a megyéspüspökök a hatályos jog szerint felmentést adhatnak a legfőbb egyházi hatóság által hozott akár egyetemes, akár részleges törvények alól (87. k. 1. §). Ezért nem szorulnak pápai felhatalmazásra (facultas) minden ilyen felmentés megadásához, mint hajdan. Vannak azonban olyan törvények, amelyek alól a felmentés megadása külön intézkedéssel van fenntartva a Szentszéknek vagy más hatóságnak, az eljárásjogi és a büntetőjogi egyetemes törvények alól pedig a felmentés a maga egészében fenn van tartva (uo.). 4. Az egyetemes hatalom Az egyetemes (universalis) szó a pápa hatalmára vonatkozóan nem csupán területi jelentést hordoz, mint mondjuk a törvények vonatkozásában (vö. 8. k., 21. k. 1. §), hanem a személyes és a tárgyi szempontot is tartalmazza. Tehát ezt a hatalmat az Egyház illetékességi körébe tartozó minden személy és minden téma vonatkozásában gyakorolni lehet (vö. 1917-es CIC 218. k.: „in universam Ecclesiam’). Ez azt is jelenti, hogy nem létezik az Egyházban olyan terület és olyan tárgy, amelyre nézve a pápa ne volna illetékes, bár lehetséges, hogy egyes ügyeket az ő beleegyezésével más hatóságnak tartsanak fenn49. KÖVETKEZMÉNYEK A primátus kánonjogi kifejeződésének rövid áttekintését összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a primátus az Egyház alkotmányának állandó és alapvető eleme, amelynek jogi időszerűsége a II. Vatikáni Zsinat óta egyáltalán nem csökkent. Gyakorlása ugyanis bizonyos vonatkozásban újabban is továbbfejlődött, ahogyan már többször is a történelem során. A konkrét jogi fejlemények közül kiemelkednek a primátus működésének a püspöki kollegialitással összefüggő intézményes formái, valamint azok a vonatkozások, " Vö. Molano 595. 134 TEOLÓGIA 2009/3-4
