Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Erdő Péter: A pápai primátus elvének kifejeződése a hatályos kánonjogban
A pápai primátus elvének kifejeződése a hatályos kánonjogban ERDŐ PÉTER Eszerint a dekretális szerint például az eretnekek elleni egyházi ítéletet a világi hatalom részéről büntetéseknek kellett követniük46. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a XII. század végén léteztek bizonyos fenntartások is az olyan egyházi ítéletekkel szemben, amelyeknek halálbüntetés volt a következményük a világi hatóság részéről. Ritka példaként szokták idézni Petrus Cantor párizsi magistert, aki kijelentette: „Hereticus vei catarus obiurgari debet, non comburi. Ne graventur manus Moysi... Ergo non licet ecclesie effundere sanguinem: que si hoc facit per principem, nonne et ipsa hoc facit?”47. A pápai hatalom teljessége tehát magának az Egyháznak a küldetésén belül és annak keretében értendő. Krisztus Egyháza — amint az idézett példákból is látjuk — nem tekinti magát államnak, hanem olyan vallási közösségnek, mely a magától Krisztustól rábízott küldetés tekintetében szuverén48. Isten népének ez a szuverén vonása nem szükségképpen áll feszültségben a világ polgári hatalmaival, ha mindenki tiszteletben tartja a saját szerepének határait és jellegét. Az Egyháznak ez a sajátos szuverenitása a primátus alapján nem ritkán éppen a római pápa révén működik, aki ezért az Egyház szuverenitásának hordozója a területi szuverenitás kérdésétől eltekintve is. így a pápai hatalom teljességéből és az Egyházat jellemző szuverén vonásból következik, hogy „a római pápának született és független joga, hogy követeket nevezzen ki és küldjön akár a különféle országokban vagy vidékeken működő részegyházakhoz, akár egyben az államokhoz és a hatóságokhoz is, továbbá, hogy ezeket áthelyezze és visszahívja, mégpedig — az államokhoz küldött követek kiküldését és visszahívását illetően — a nemzetközi jog szabályainak megtartásával” (362k). Ez a kijelentés azt is feltételezi, hogy — a jelenleg használatos fogalmak szerint - a Katolikus Egyház és az Apostoli Szentszék „isteni rendelkezés folytán erkölcsi személy”, ahogyan az Egyházi Törvénykönyv mondja (113k 1. §). Más szóval a Katolikus Egyház és a Szentszék nemzetközi jogi személyiséggel rendelkeznek, a nemzetközijog alanyai. Mindez pedig az Egyház és a pápai primátus teológiai természetéből fakad, amelynek alapján az Apostoli Szentszék, vagyis a Szentszék „nem csupán a római pápát jelenti, de...az Államtitkárságot és ...a Római Kúria többi szerveit is” (361k; vö. CCEO 48k). A Római Kúria pedig azoknak a szerveknek az összessége, amelyek útján a pápa „az egyetemes egyház ügyeit intézni szokta”. A Kúria feladatát „a pápa nevében és tekintélyével látja el” (360. k.). 3. A közvetlen hatalom A pápai hatalom közvetlensége azt jelenti, hogy a pápa azt közvetlenül gyakorolhatja minden egyes hívő és minden egyes részegyház vonatkozásában, és ennek során nincs szüksége semmilyen engedélyre az illetékes püspökök vagy más ordináriusok részéről. kezményei ebben a szövegben arra a területre vonatkoznak, ahol a pápának világi joghatósága is volt (“in terris vero, temporali nostrae iurisdictioni subiectis” — Uo). Ezeknek a pápai intézkedéseknek a kritikai értékeléséhez lásd pl.: Merlo, G. G., Le origini dell’inquisizione medievale, in Comitato del Grande Giubileo dell’Anno 2000 Commissione Teologico-Storica, L’inquisizione. Atti del Simposio Intemaziomle. Cittä del Vaticano, 29-31 ottobre 1998, a cura di A. Borromeo (Studi e testi 417), Cittá del Vaticano 2003, 30—39. 4Í Lásd pl. már Conc. Lateranen. Ill, can. 27: J. Alberigo et alii (szerk), Conciliorum Oecumenicorum Decreta, “Bologna 1973, 224. 47 Idézi Merlo 30-31. 48 Erdő, P., Teológia dei diritto canonico. Un approccio storico-istituzíonale (Collana di studi di diritto canonico ed ecclesiastico 17 - Sezione canonistica), Torino 1996, 17-19, 70-78 (nr. 11. 62-75), magyarul: Ua., Az egyházjog teológiája intézménytörténetí megközelítésben, Budapest é.n., 24—26, 93—102 (nr. 11. 62-75). TEOLÓGIA 2009/3-4 133
