Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)

2009 / 3-4. szám - Erdő Péter: A pápai primátus elvének kifejeződése a hatályos kánonjogban

A pápai primátus elvének kifejeződése a hatályos kánonjogban ERDŐ PETER még nem teljes (vö. 205. k.) — és ez valódi szenvedés az Egyház számára —, ott a püspö­kök még nem tartoznak teljesen a püspökök testületéhez, ahogyan ezt a Nóta Explicativa Praevia 2. pontja is megvilágítja. Ez az okfejtés — tiszteletben tartva a zsinatokkal kapcso­latos szóhasználat történelmi változásait35 - érvényes az 1054 után tartott egyetemes zsi­natokra nézve is. Ezért a jelenlegi hivatalos terminológiát alkalmazva biztosan egyetemes zsinatnak nevezhetjük mind a huszonegy zsinatot, amelyet a Katolikus Egyház ilyennek ismert el36. 2. A teljes hatalom A pápai hatalom teljes. Ez azt jelenti, hogy a pápának megvan mindaz a hatalma, amit Krisztus az Egyháznak adni akart, vagyis az, ami szükséges és elégséges az Egyház kor­mányzására37. Egyes szerzők azt állítják38, hogy a pápai hatalom teljessége a hármas kül­detés vagy feladat (tria munera) minden funkcióját tartalmazza, vagyis a megszentelés, a tanítás és a kormányzás minden funkcióját. Igaz ugyan, hogy a pápa küldetése és kariz­mája mindezeken a területeken működik, de — ragaszkodva a 331. kánon szövegéhez — a hatalom teljessége a pápa „rendes hatalmára” vonatkozik. A rendes hatalomnak a Codex- ben szereplő meghatározása szerint viszont (131. k. 1. §), ez a kormányzati hatalom egyik fajtája. A szövegösszefüggés alapján (vö. 17. k.) tehát a 331. kánonban említett tel­jesség a kormányzati hatalomra vonatkozik, annak minden formájára, vagyis minden gyakorlási területére, azaz a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalomra (135. k. 1. §). Ami az Egyház megszentelői és tanítói feladatát illeti, a kormányzati hatalom teljessé­ge természetesen azt is jelenti, hogy e hatalmat ilyen kérdésekben is lehet gyakorolni, vagyis hittani, erkölcsi, liturgikus, stb. témakörökben. A pápának ez a kormányzati tevé­kenysége azonban sajátos módon a primátus karizmájának teljességén alapszik. Például a hittani kérdésekben való törvényhozást vagy bírói ítélkezést segíti még a tévedhetetlen­ség karizmája is, vagyis a karizma éppen joghatósági cselekményekben jut ünnepélyesen kifejezésre. A pápai hatalom teljességével kapcsolatban joggal hangsúlyozzák, hogy a pápa ha­talma valóban püspöki hatalom. A 332. kánon 1. §-a kifejezetten kijelenti, hogy „a teljes és legfőbb hatalmat az Egyházban a római pápa törvényes megválasztásának általa történt elfogadása és püspökké szentelése révén nyeri el”39. Bár volt a történelemben néhány olyan pápa, aki megválasztásakor még nem volt püspök, sőt meghalt, mielőtt püspökké szentelték volna (mint V. Hadrianus 1276-ban)40, a pápa hatalmáról az Egyház mégis vi­55 Vö. Sieben, H. J., Die Konzilsidee des lateinischen Mittelaltres (Konziliengeschichte, Hrsg. W. Brandmüller), Pa­derborn 1984; Uö., Die katholische Konzilsidee von der Reformation bis zur Aufklärung (Konziliengeschichte, Hrsg. W. Brandmüller), Paderborn 1988; UŐ., Die katholische Konzilsidee im XIX. und XX. Jahrhundert (Konzilienges­chichte, Hrsg. W. Brandmüller), Paderborn 1993. 36 Sieben, H. J., Konzil. I. Geschichtliche Entwicklung in Kasper, W. (szerk.), Lexikon Jur Theologie und Kirche, ’Fre­iburg 1993-2001, Sonderausgabe 2006, VI, col. 348; egy erre vonatkozó vitához lásd pl. Marchetto, A., Una stroria dei conáli ecumenici, in Uő., H concilio ecumenico vaticano II. Contrappunto per la sua storia, Cittá dei Vaticano 2005,24-26. 37 Vö. E. Molano, De Romano Pontifice, Commentary c. 331, in Exegetical Commentary on the Code of Canon Law, (ed. A. Marzoa — J. Miras - R. Rodríguez-OcaFia; English language edition E. Caparros - P. Lagges), Montreal-Chicago 2004, II/1, 594. 38 PI. Molano 594. 39 Vö. CCEO c. 44. 40 Vö. pl. Schöpp, N., Papst Hadrian V, Heidelberg 1916. TEOLÓGIA 2009/3-4 131

Next

/
Oldalképek
Tartalom