Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Bolberitz Pál: Aquinói Szent Tamás ismeretelmélete
egyetemes fogalma (ideája), aki nem más, mint „értelemmel felruházott állat” (animal rationale). De miképpen is jut el az ember az érzéki, részleges megismerésből az egyetemes, szellemi ismerethez? Az érzékelés a test és lélek közös tevékenysége, ám a szellemi megismerést az anyagi természetű tárgy vagy fantáziakép nem alakíthatja ki. Ehhez a szellemi lélek aktivitása szükséges, hiszen a szellemi természetű fogalom tisztán szenvedőleges úton nem jöhet létre a tudatban. A szellemi léleknek sajátos képessége van — tanítja Tamás —, és ezt cselekvő értelemnek (,,intellectus agens”) nevezzük. A cselekvő értelem „átvilágítja” a tudatunkban lévő fantáziaképet (képzet) és az elvonatkoztatás segítségével megragadja benne az ismerettárgy érthető szerkezetét („species intelligibilis”). Szent Tamás ebben az értelemben szól a szellemi „megvilágításról” („illuminatio”), ám mégsem használja e kifejezést ágostoni értelemben, hiszen azt tanítja, hogy a cselekvő értelem rendelkezik azzal a természetes erővel, hogy láthatóvá tegye a képzetben elrejtett érthető szerkezetet, azt a formális lényegi elemet, amit a képzet rejtetten, mint egyetemes mozzanatot képessé- gileg magában hordoz. A cselekvő értelem tehát elvonatkoztatja a képzetből az egyetemes mozzanatot (mint olyat), s így kialakítja a szenvedő értelemben („intellectus possibilis”) a dolog „kezdeti” fogalmát („species impressa”). A szenvedő értelmet azért mondjuk „szenvedő”-nek, mert a fogalomalkotás során a cselekvő értelem tevékenységét mintegy „el kell szenvednie”, be kell fogadnia. Am a „szenvedő értelem” is aktivizálódik a „cselekvő értelem” hatására, mivel, amint a „cselekvő értelem” kialakítja a dolog kezdeti fogalmát, visszahatásként erre a determinációra létrehozza a dolog teljes fogalmát, a dolog „tudati szavát” (verbum mentis) avagy kifejezett „képét” („species expressa”), ami nem más, mint az ismerettárgyról kialakított egyetemes fogalom, a maga teljes jelentésében. A megismerés során a cselekvő értelem funkciója tisztán aktív, mivel arra irányul, hogy elvonatkoztassa az egyetemes mozzanatot a képzet részleges elemeiből, s így oka legyen a „szenvedő értelem”-ben kialakított „kezdeti fogalom” („species impressa”) létrejöttének. Szent Tamás szerint az értelem („intellectus”) nem hordoz magában ún. „veleszületett fogalmakat” („ideae innatae”), ám mégis a képességiség és készenlét állapotában van az ismeretszerzésre. A létezés és megismerés közös metafizikai alapja — a létben való részesedés - és a megismerő alany és tárgy megelőző egysége teszi lehetővé, hogy az értelem ily aktív képességgel törekedjen az ismeretszerzésre. Ám, ha az értelem nem hordoz magában „kész”, kialakított (tematikus) fogalmakat, akkor a benne lévő aktív képesség (a megismerés princípiuma) mégis arra készteti, hogy ténylegesítse a benne lévő adottságokat. Ezért fordul az „anyagi" tárgy felé (conversio), melyet az érzéki tapasztalás nyújt számára, s ez készteti az értelmet (intellectus), hogy elvonatkoztassa (abstractiő) az értelmes elemet („species intelligibilis”), „kiemelje” az érthető szerkezetet a fantáziaképből (képzet). Az elvonatkoztatás olyan értelmi művelet, melynek során az ész „kiemeli” a tárgy egyetemes mozzanatát a képzetből, és szellemileg megkülönbözteti azt a részlegességet hordó jegyektől. Ily módon a cselekvő értelem pl. elvonatkoztatja az „ember” egyetemes lényegét az emberről kialakított képzetből úgy, hogy elhagyja azokat a „részleges” megkülönböztető jegyeket, melyek „az embert” ezzé, vagy azzá az emberré teszik. Ha az értelem pusztán aktív, cselekvő értelmi „résszel” bírna, úgy nem lenne képes egymagában megragadni az egyetemesség mozzanatát a részlegesben. Ezért van szükség annak hangsúlyozására, hogy az értelemnek passzív és szenvedőleges „része” is van, ami az értelem „potenciális” oldala („intellectus possibilis”), amelyet mintegy „megtermékenyít” a cselekvő értelem: azaz aktivizálja a benne szunnyadó ténylegességi mozzanatot, melynek következtében a „szenvedő értelem” mintegy feltárja a részlegesben szunnyadó egyetemes BOLBERITZ PÁL Aquinói Szent Tamás ismeretelmélete 12
