Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Bolberitz Pál: Aquinói Szent Tamás ismeretelmélete
BOLBERITZ PÁL Aquinói Szent Tamás ismeretelmélete Szent Tamás a filozófiai tanításában nem szentel külön részt az ismeretelméletnek (episte- mologia) abban az értelemben, ahogy az az újkori filozófiai rendszerekben kialakult. Az emberi megismerésről szóló tanítását pszichológiájával (antropológiájával) és metafizikájával (a megismerés ontológiai alapjai) összefüggésben kell vizsgálni és értelmezni, figyelembe véve ezek arisztotelészi gyökereit. így tekintve Szent Tamás ismeretelméletét, világosan le kell szögezni, hogy Tamás a megismerés objektivitása mellett tör lándzsát. A tudaton kívüli világ tárgyi megismerésének lehetőségét és bizonyosságát hangsúlyozza. 1. ÉRTELEM ÉS TAPASZTALÁS Szent Tamás nézete szerint minden „teremtett” megismerés az érzéki tapasztalásból indul ki.1 Az érzékelés a test-lélek összetettségben létező ember aktusa. Vagyis nem csupán a test vagy a lélek érzékeli a tárgyi dolgokat, hanem az egész ember együtt, mint ösz- szetettség (compositum). Elveti Ágoston nézetét, aki szerint a lélek csupán a testet eszköz gyanánt használja fel a megismerés során. Az érzékek természetéhez tartozik, hogy a dolgokat a maguk részleges (particularis) mivoltában ragadják meg. Ám arra nem képesek, hogy az egyetemes mozzanatot (universalitas) is felfogják. Az állatok is érzékelnek, de képtelenek arra, hogy egyetemes fogalmakat hozzanak létre. Az emberi megismerést épp az jellemzi, hogy folyvást az egyetemességre tör. Emberi mivoltunk intellektuális aktivitása során ugyanis képes megragadni az anyagi tárgyban a szellemi, lényegadó, formai mozzanatot az elvonatkoztatás (abstractio) segítségével, és így teszi egyetemessé a maga számára a megismerés tárgyát. Érzékelés útján csak arra vagyunk képesek, hogy részlegesen ismeijük meg a dolgokat, és az így kialakított fantáziakép (képzet) is csupán partikuláris mozzanatokat tartalmaz. Ezzel szemben az emberi elme (mens) képes arra, hogy tárgyát a maga általánosságában ragadja meg, mégpedig lényegi mivoltát illetően, teljes kiterjedésben. Tehát például ne csupán ezt vagy azt a fát vagy embert ismerje meg, hanem általában a fát vagy az embert. Az érzéki közvetítéssel megragadott „részleges”- ben képesek vagyunk az elme segítségével az „egyetemes”-t felismerni — természetesen folyvást az érzéki ismerettől való függőség fönntartásával — hangsúlyozza Szent Tamás, így alakulhat ki bennünk a konkrét, érzékelhető „ember” megismerése során az ember 1 „Omnis cognitio incipitur a sensibus.” 11
