Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)

2009 / 1-2. szám - Török László: Szent Pál értelmezésének útja: a konkréttól az egyetemes felé

Szent Pál értelmezésének útja: a konkréttól az egyetemes felé TÖRÖK LÁSZLÓ A Római-levél folytatja ezt a gondolatsort. A keresztséget szintén Krisztus keresztha­lálával hozza kapcsolatba39, de a halálban ezúttal a megkeresztelt is osztozik: „Eltemettet- tünk azért ővele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a ha­lálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk.” Az „eltemetkezés” Krisztussal ontológiai tény, ami a keresztséghez kötődik, a „feltámadás” azonban lehető­ség és feladat, hogy úgy éljünk, mint akik Krisztussal feltámadtak. A Kolosszei-levél befejezi a gondolatsort. A feltámadás itt már nem feladat, hanem ontológiai valóság: a keresztségben feltámadtunk a hit által” (2,12). Újdonság, hogy a keresztséget a körülmetélkedéssel állítja párhuzamba, ami a szövetséghez tartozás jele. Hangsúlyozza a bűnök eltörlését, amit a keresztség eredményez: „Azáltal, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nékünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára” (2,14). 3. 3. Pál és a törvény A kérdéskör a kereszténység és a zsidóság, az O- és az Újszövetség kapcsolatát érinti. Pál megítélése ebben a kérdéskörben meglehetősen végletes. Egyesek szerint a zsidó erkölcs folytatója, megőrzi a Tóra alapvető parancsait a keresztények számára, mások szerint antinomista: egy törvények nélküli erkölcsi rend védelmezője. Van, aki azt mondja Pál­ról: hiteles farizeus, aki tökéletes összhangban van az első századi zsidóság szellemi felfo­gásával. Ezzel ellentétes vélekedés szerint Pál egyáltalán nem érti, és félremagyarázza ko­rának zsidó felfogását. Sőt egyesek Pál zsidó voltát is kétségbe vonják.40 A Római-levélben a 2,12—13 versek pozitív tartalmat adnak a törvénynek: a zsidók a törvény megtartása szerint ítéltetnek meg, a pogányok pedig a törvény ismeretének hí­ján a természetből felismert, a szívükbe írt törvény szerint. A 3. fejezet 20. verse szerint viszont: senki sem válik igazzá Isten előtt pusztán a törvény megtartása alapján. Ezzel ké­szíti elő a hitből fakadó megigazulás témáját. Mégsem helyezi hatályon kívül a törvényt, hisz maga a törvény is azt mondja Áb­rahámról: „Hitt Istennek, és ez szolgált megigazulás ára” (Tér 15,6 in Róm 4,3). Tehát a törvény érvényben marad, mert igazolja a hitből fakadó megigazulás tételét. Tény azon­ban, hogy a törvény puszta létével provokál a törvényszegésre41, így a bűnhöz kapcsoló­dik42, aki pedig hisz Krisztusban kiszabadult a bűn és ezzel együtt a törvény befolyása alól. Létezik tehát Pál szótárában a „bűn és halál törvénye”43 44, ám létezik egy másik is: az „Isten törvénye”** és a „Lélek törvénye”, amely éppen megszabadított a bűn és a halál tör­vényétől.45 A 10 fejezetben, a zsidóság szerepéről értekezve Pál Jézust a törvény „íe/osú’-ának nevezi. A görög kifejezés többértelmű: lehet „cél”, vagyis a törvény Jézushoz mint cél­39 6,3. 40 Jelentősebb művek ebben a témakörben: Hübner, H., Das Gesetz bei Paulus, Göttingen 1978; Sanders, E. P., Paul and Palestinian Judaism, A Comparison of Patterns of Religion, Philadelphia 1977; Uő., Paul, the Law, and the Jewish People, Philadelphia 1983; Räisänen, H., Paul and the Law, Tübingen 1983; Quesnel, M., Une lecture de l’Epitre aux Romains, Paris 1998. 41 Róm 4,15. 42 Róm 5,13. 43 Róm 7,23. 44 Róm 7,22. 45 Róm 8,2. 105

Next

/
Oldalképek
Tartalom