Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - Nemeskürty István: "Deáki bötüről magyar nyelvre"
„Deáki bötüről magyar nyelvre’ NEMESKÜRTY ISTVÁN Középkori kódexekben három részleges fordítás maradt ránk: Újlaki Bálint és Pécsi Tamás szerémségi papok munkája (az úgynevezett Huszita Biblia); a margitszigeti domonkos apácák műhelyében készült Jordánszky-kódex (1516-1519) és Nyujtódi András fordításaként Judit Könyve (1526). Nyujtódi András székelyföldi ferences szerzetes húgának, Nyujtódi Juditnak, ferences klarissza apácának írta meg, illetve fordította le Judit könyvét: „íme, azért én szerető húgom, Nyujtódi Judit: az te neveden való szent asszonynak könyve, melyet én, az te szegény bátyád, Nyujtódi Fráter András megírtam az Diáki bötüről ez magyar nyelvre az tehozzád való atyafiságos szeretetnek miatta meg- győzetettvén. És, hogy ne lennél az te celládban az te szentednek könyve nélkül, de val- lanád ezt az te lelkednek vigasztalására. Ne nézzed kedég, szerető húgom, az írásnak az ő paraszt voltát, hanem az ő igaz értelmét, kiben hamisat nem lelsz.” Fontoljuk meg ezt a kijelentést: „diáki bötüről magyar nyelvre”. A latin szöveg is csak bötű volt a magyar olvasónak; ezt kellett magyarrá tenni a fordítónak. Károlyi Gáspár méltán szüntelenül emlegetett, mert teljes fordítása (1590) előtt Komjáthy Benedek, Pesti Gábor, Sylvester János, Tövisi Mátyás, Eszéki Imre, Heltai Gáspár, Gyulai István, Melius Juhász Péter és Félegyházi Tamás tettek közzé nyomtatott biblia- fordításokat. Közülük esztétikailag legszebb Pesti Gábor Újtestamentuma (1536). Az első, mai fogalmaink szerint katolikus fordítás Káldi György jezsuita atya műve (1626). A Biblia fordítása ősi dalkészletünkből is merít. Más nyelvekhez képest ez különlegesség. Sylvester János döbbent rá 1541-ben: „Az Szent Pál írását igen nehéz megérteni. (...) Ez illen beszídvel tele az Szentírás, melyhez hozzá kell szokni annak, azki azt olvassa. Könnyű kediglen hozzászokni az mi nípünknek, mert nem idegen ennek az illen beszíd- nek neme. Í1 illen beszídvel naponkint való szólásában. Í1 ínekekben, kiváltkíppen az vi- rágínekekben, melyekben csudálhatja minden níp az magyar nípnek elmíjinek éles voltát az lelísben — mely nem egyéb, hanem magyar poézis.” (Új testamentum magyar nyelven) Az anyanyelvű Biblia elbeszélő költészetünket is megihlette. A fordító vagy a fordítást másoló-olvasó fráter vagy soror kiegészítette az olvasottakat: A Winkler—kódexként nyilvántartott, 1506-ban készült könyv merészen kibővíti Jézus keresztútjának mozzanatait és eseményeit. Egy realista elbeszélés tüzetességével részletezi a Megváltó szenvedéseit. Egyházatyák prédikációi nyomán elképzelteti a hallgatósággal és az olvasóval, amint a Getszemáni kertben elfogott Jézust kötéllel a nyakán ráncigálják, amint a mezítlábas Jézus talpa véresre horzsolódik a köveken, amint a patakon átkelve elesik és arccal a vízbe bukik, ahol egy víz alatti kő felsérti az arcát; a keresztre feszítés műveleteit, a nagy hóru- kolást, amivel a keresztfát fölállítják, s ekkor a felfeszített test súlyánál fogva lejjebb zökken és a vérzés ismét megindul; a Fájdalmas Anya lelki kínjait — „csak szíve alig lebeg va- la” —, amint a kíváncsian tolongó tömegtől nem férkőzhetik közvetlenül a keresztfa alá, csak a kalapácsütéseket hallja, de ezek fülén át szívébe hatolnak, ahol „megszorulának”. Egy lélekbúvár kíváncsiságával elemzi a magyar szerző — a bevált prédikációs gyakorlatot és Ludolphus de Saxonia 14. századbeh egyházi író gondolatait követve — az utolsó vacsora híres Júdás-jelenetével kapcsolatban, hogy vajon miért nem kaszabolták le a tanítványok Júdást, amikor megtudták, hogy áruló. A középkori magyar szerzetes író úgy véli: csakis azért, mert nem hallották, amit Jézus halkanjánosnak, kedvenc tanítványának mondott. János viszont ennek hallatára ijedtében elalélt. Kétségtelen, hogy a Winkler-kódex, középkori anyanyelvű elbeszélő prózánknak ez a kis remeke, melyet a szaktudomány elhanyagolt, a magyar elbeszélő költészet legelső fontos állomása. íme, néhány részlet a névtelen szerzetes 1506-os passiójából. TEOLÓGIA 2003/1-2 29
