Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - Török Csaba: Inkulturáció és ökumené
Inkulturáció és ökumené TÖRÖK CSABA 4. 5. Az inkulturáció módszertana67 Miként D. Crowe írja, ott valósul meg az inkulturáció, ahol eltérő szimbólumrendszerek találkoznak. Ezen találkozás során világosság lesz, milyen mély az összefüggés a hit (a meggyőződések) és a kultúra között. Amennyiben a kereszténység részt kíván venni egy ilyen jellegű találkozásban azért, hogy hirdesse a keresztény hitet, akkor első lépésként — még mielőtt a tulajdonképpeni párbeszéd megkezdődne — le kell szögeznie, melyek azok a pontok, amelyekhez ragaszkodik, amelyekből nem engedhet. Másképp megfogalmazva: tudnia kell kommunikálni, hogy melyek a hit esszenciális, és melyek az akcidentális elemei.68 Csak ezen különbségtétel révén lehet megteremteni a folyamat szilárd alapját. Célként nem tarthatunk mást a szemünk előtt, mint a közösség, a helyi egyház életének átalakítását (conversio, metanoia). Ezt a célt csak úgy érhetjük el, hogy a közösség konkrét tapasztalataiból, kérdéseiből, problémáiból indulunk ki, s így lépünk be a dialógusba. Egy Vart pour Vart inkulturáió az eredeti célkitűzés meghamisítását jelentené.69 Azért vágunk bele ebbe a hosszú és nehéz folyamatba, hogy az evangéhum gyökeret verjen az új helyi egyház életében, s hogy az emberek eljussanak az üdvösségre. Miként lehet felvázolni a kiindulási pont és a cél közötti hatalmas ívet? A. A. Roest Crollius szerint az inkulturáció módszerét lépésről lépésre az enkulturáció analógiájára lehet meghatározni70: 1. Akkulturáció: az evangéliumi üzenet lefordítása, ezzel kezdődik meg az igehirdetés. 2. Inkulturáció: az asszimiláció fázisa, amely két irányban játszódik le - az Egyház elsajátítja a helyi kultúra értékeit, ugyanakkor a helyi egyház (és klérus) alkalmazkodik az adott kultúrához. 3. Aktív reorientáció: az inkulturált hit új impulzusokat, hangsúlyokat ad a kultúrának.71 Ezzel megkezdődik a helyi kultúrának a kereszténység által kiváltott átalakulása. Természetesen vannak más megközelítési módok és álláspontok is, ám a fenti modell tűnik számunkra a legátláthatóbbnak és leglogikusabbnak, mivel integrálja az inkulturációs folyamat minden fontos lépését: a fordítást (dialógus), az asszimilációt és az új teremtést.72 67 Ld. Amaladoss, M. M., Inculturation and Tasks of Mission, 119k; Crowe, D., Consultation on Inculturation, 148k; Roest Crollius, A. A., What is so new about Inculturation? A concept and its implications, 733—737. Ezt a témát már VI. Pál is feszegetette az Euangelii Nuntiandi nr. 63-ban, anélkül azonban, hogy végérvényes választ adott volna. A kereszténység magvának azonosítására még nem született kielégítő teoretikus-szisztematikus válasz, épp ezért olykor igencsak szeszélyesnek tűnhet, hogy melyik tekintély milyen elemeket hangsúlyoz vagy határoz meg. 69 így nem dialógusról, hanem puszta beszédről lenne szó. A dialógus, a kommunikáció a nyelvből születik, amely egy „operatív rendszer”, s amely megfelelő intencionalitást és motivációt előfeltételez. Nem azért beszélek, hogy beszéljek, hanem azért, mert közölni, kommunikálni akarok. Vö. Babolin, S., Semiosi e comunicazione, Hortus Conclusus, Roma 1999, 208—212. Ez áll - mutatis mutandis — az inkulturációra is. Az enkulturáció három lépése a következő: 1) belenövés a saját kultúrába; 2) a folyamat a gyermekkor után is folytatódik; 3) az enkulturáció elvezethet a kultúra kreatív átalakításához, kettős dimenziója szerint: a) passzív enkulturáció — gyermekkorba belehelyeződöm a kultúrába egy „conditioning process" révén (M. J. Herskovits); b) aktív enkulturáció — a felnőtt, enkulturált individuum képes megváltoztatni a kultúrát, tovább fejlesztem azt. Ld. Roest Crollius, A. A., What is so new about Inculturation? A concept and its implications, 721—733. 71 J.-M. Elia így fogalmaz: „radikale Neuheit in neuen Kulturen" — Ld. Müller, K., Inkulturation, 180. 72 H. Rücker szerint az inkulturáció „kontinuierliche Neuschöpfung" — Ld. Müller, K., Inkulturation, 180. TEOLÓGIA 2008/1-2 97
