Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - Tajdina József: A Szentírás a lelkipásztorkodásban és a hitoktatásban
TAJDINA JÓZSEF A Szentírás a lelkipásztorkodásban és a hitoktatásban Amikor a betegek kenetét feladom, Szent Jakab levelét minden esetben érthetően felolvasom. Ha ezt kórházban teszem, többször olyan hangosan mondom, hogy más beteg is hallhassa. Ha valahol hittel, meggyőződéssel kell az Igét olvasni, akkor ott még inkább. A szenvedőknek látniuk kell az arckifejezésemen, a hangsúlyomon, hogy a Biblia minden szava az én hitemet is tükrözi. 3. 6. Az egyházi rend A papi hivatás gyökere Krisztus szavában található. „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket.” (Jn 14,16) „Barátaimnak mondalak titeket.” (Jn 15,15) Az ember mindig szívesen van barátja társaságában, örömmel hallja hangját, és bizalommal van iránta. De a pap is szívesen hallja-e Jézus hangját? Jól érzi-e magát a közelében? Egy lelkipásztor élete akkor szürkül el, amikor pasztorációs munkáját tehernek érzi, nem pedig istenszolgálatnak, illetve amikor barátját, Jézust nagyon távolinak véli, vagy már nem is gondol rá. Ekkor szakad rá a magány. Esténként, ha csak tíz percre előveszi a Bibliát úgy, ahogy előveszi a telefonját, és beszélgetve olvassa Jézus szavait, vagyis azonnal reflektál az isteni üzenetre, akkor béke és öröm költözik szívébe. Itt említeném meg Belon Gellért püspök urat, a bibliás embert, aki egyszer ezt mondta nekem: „Sokan azt gondolják, hogy kívülről tudom a Bibliát. Nem. Csak tudom, hogy hol kell kinyitnom.” Ezt pedig nem kényszerből tanulta meg, hanem mert saját lelki igénnyel nap mint nap találkozott az Isten üzenetével. 3. 7. A házasság A házasulandóknak minden esetben fel szoktam tenni a kérdést, hogy találkoztak-e már Jézussal, milyen kapcsolatban vannak Vele, illetve van-e Bibliájuk. A jegyes oktatás lényege, hogy a házasságra készülők a Biblián keresztül találkozzanak Jézussal, aki garantálja nekik a boldogságot, ha megfogadják, hogy megtartják a házasság használati utasítását, amit a Bibliából olvashatnak ki, amely családi életük garancialevele lesz. Éppen ezért meg kell tanítani őket a Szentírás használatára, melynek vannak olyan szavai, amelyek megoldásokat javasolnak az élet problémáira. Amikor a hívek az úgynevezett beszélgetésre jönnek, és bejelentik, hogy a plébánossal szeretnének beszélni, akkor sok esetben nem a pap egyéni véleményére kíváncsiak, hanem élethelyzetük, problémáik megoldását, sokszor csak megnyugvást várnak a találkozástól. Míg ezeket a sorokat írom, szól a telefon. Fiatal házaspár jelentkezik, akik néhány hónappal ezelőtt esküdtek. Panaszolják, hogy saját életüket nem tudják irányítani, mert a szülők beleszólnak terveikbe és jövőjükbe. A szülők jót akarnak, mondják, de a fiataloknak más az elgondolásuk. Kérdezik, mi az én véleményem. A Bibliát veszem elő, és Mt 19. fejezetét idézem: „A férfi elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik és a kettő testben egy lesz.” Tehát a fiataloknak van igazuk, amikor nem a szülők tervei szerint akaiják az életüket leélni, ugyanakkor a szülők iránti szeretet nem múlhat el, mert az jóságos, nem tapintatlan (lKor 13). 82
