Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az érett középkori egyházi bíráskodás és bírósági szervezet sajátosságai
SZUROMI SZABOLCS ANZELM Az érett középkori egyházi bíráskodás és bírósági szervezet sajátosságai Az eddig felsoroltakon kívül a bírósági személyzethez tartozott még további segéd- személyzet is, akik elsősorban a bírósági értesítések kézbesítésével (cursores, nuncii) foglalkoztak, de gyakran szerepeltek hivatalos tanúkként is. A fellebviteli bíróság a metropolitai szinten helyezkedett el, melyekhez a szuffragá- neus egyházmegyékből lehetett fellebbezni. Ezen túlmenően az érseki szék gyakran ítélt commissariusa útján, aki ebben az esetben az érsek által megbízott küldött bírót jelentette. Voltak olyan esetek, amikor a püspöki bíróságon tárgyalt ügyet jogorvoslatra az ar- chidiakónus bírósága elé vitték.10 A XV. századból már több bírósági rendtartás is ismert, amelyekből képet kaphatunk az egyházi bíróságok korabeli szervezetéről és működéséről. A bambergi rendtartásból (1463) tudjuk,11 12 hogy az egyházmegyei bírókat a dómdékán nevezi ki, akiknek nőtlen, jó hírnévnek örvendő és a jogban járatos személyeknek kellett lenniük. Az ügyvédek kinevezéséhez szükség volt az általános helynök és a dómdékán beleegyezésére, majd az így elismert jogban és bírósági gyakorlatban jártas személy eskütételre volt kötelezve. Tevékenységük gyakorlása közben minden peres iratot kézjegyükkel kellett ellátniuk. A bíróságoknak ügyelni kellett arra, hogy minden tárgyalás közjegyző jelenlétében történjen. A rendtartás rendelkezik az összeférhetedenségekről is. így az ügyben bíróként, ügyvédként, ügyészként és közjegyzőként eljáró személyek nem szerepelhetnek ugyanazon ügyben két funkcióban. Fontos, hogy az egyházi per megindítására ex officio nem kerülhetett sor, csak olyan esetben, ha a személy nyilvánosan gyanúsított volt. Egyébként a bírósági idézésnek pontosan tartalmaznia kellett a keresetet, illetve a vádat és a per lefolytatására alapot adó jogcímet. Büntető ügyekben az egyházi bíróság továbbra is alkalmazta a purgatio canonical, azaz a tisztító esküt, abban az esetben, ha a vádlott bűnösségét nem lehetett bizonyítani. A meg nem engedett perbeli magatartások esetében a bíró jogosult volt eljárni, és nemcsak, hogy tisztségétől foszthatta meg a bírósághoz tartozó személyt, hanem még más büntetést is kiszabhatott. Ugyanígy, büntetendő volt a per keretében elkövetett nyerészkedés is. 2. AZ APOSTOLI SZENTSZÉK BÍRÓSÁGAI Már a VII. századtól működött Rómában egy penitenciárius, aki segítette a pápa tevékenységét a belső fórumot érintő ügyekben. III. Sándor pápa uralkodása alatt (1159— 1181) három főre növekedett a számuk és a fontosabb fenntartott ügyekkel, illetve a diszpenzációk megadásával foglalkoztak. Ettől kezdve komoly fejlődésen ment keresztül a penitenciáriusi szervezet, amelynek végső keretét XII. Benedek (1334—1342) In agro dominico kezdetű bullája adta meg 1338-ban.11 A penitenciária élén az úgynevezett fő10 Az archidiakónus bíráskodásáról vö. Krieg, J., Der Kampf der Bischöfe gegen die Archidiakone im Bistum Würzburg unter Benutzung ungedruckter Urkunden und Akten (Kirchenrechlichen Abhandlungen 82), Stuttgart 1914, 63-132. 11 Balogh, E., A középkori bajor egyházi bíráskodás, 137—152. 12 In agro Dominico uniuersalis Ecclesiae operarii et custodes a Domino, licet immeriti, constituti, desideramus in eo talem exercere culturam, per quam sanctomm operum fruges, grataque Deo messis et sincera fidelium, euulsis exinde peccatomm spinis et tribulis, coalescat. Hinc est, quod nos attenta meditatione pensantes, quod ad Sedem Apostolicam uniuersorum matrem fidelium et magistram, uelut singularem portum salutis pro confessionis lauacro et medela poenitentiae salutaris, praesertim in casibus eidem Sedi specialiter reseruatis, uniuersi christifideles cum indigent, deuote recurrunt, tam nobis quam maiori, et aliis minoribus Poenitentiariis nostris suorum peccaminum pro obtinenda spirituali salute uulnera detegentes: hoc uotis cupimus, hoc totis desideriis ardentius affectamus, ut officium Poenitentiariae nostrae in omni puritate et sinceritate procedat, et ut maior et 72 TEOLÓGIA 2008/1-2
