Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - Rózsa Huba: Papság, papi szolgálat az Ószövetségben
RÓZSA HUBA Papság, papi szolgálat az Ószövetségben Mind a mai napig megoldatlan kérdés a papság és a leviták egymáshoz való viszonya a papi szolgálat tekintetében. A Deuteronomium papságra és a papi szolgálatra vonatkozó kijelentései nem egységesek, és mint már említettük a különböző irodalmi rétegekben található kijelentések hátterében feltehetően a különböző papi csoportok helyzetének változása áll. A Deuteronomium ősibb hagyományrétegei egyszerűen csak a papról (JTD) (Dt 17,2; 18,3—5; 20,2; 23,3-4), míg a későbbi eredetű rétegei levita papokról (D’V?n crron) (Dt 17,9; 18,1; 24,8; 27,9) beszélnek, és arról, hogy Lévi egész törzse papi szolgálatot teljesíthet (10,8; 18,6-8; 33,8—11)14. A papi szolgálatot nem teljesítő levitákat pedig a szociális hátrányban élő csoportokhoz számílja (Dt 12,12.18; 16,11.14; 26,11). Ugyanakkor a papoknak és a levitáknak, azaz a Lévi egész törzsének a központi szentélyben egyenlő jogot biztosító rendelkezés (Dt 18,1—8), mint már említettük, nem érvényesült - „a magaslatok papjai nem mehettek föl Jeruzsálemben JHWH oltárára, csak kovász tálán kenyeret ettek, testvéreik közt’’ (2Kir 23,9) — nyilván a jeruzsálemi papság ellenállása, privilégiumuk féltése következtében.15 A leviták és a papság megkülönböztetése Ezekiel könyvének záró részében (Ez 40— 49), az új templomról szóló látomásban már a szolgálat tekintetétben mutatkozik meg. A szerint a templom és az oltár szolgálatát kizárólag a papság látja el, mégpedig „Lévifiai közül csak Szádok fiai, ők közeledhetnek JHWH-hoz, hogy szolgáljanak neki” (Ez 40,45—46; 44,15—16). Az Ez 44. fejezet templommal kapcsolatos törvénye szerint a leviták csak alacsonyabb feladatokat teljesíthetnek a templom szolgálatában azzal az indokkal, hogy „Azok a leviták, akik elhagytak abban az időben, amikor Izrael elpártolt tőlem, hogy bálványait kövesse, viseljék bűnük terhét __Ne közeledjenek többé hozzám, hogy papi szolgálatot teljesítse nek, ne érintsék szent és nagyon szent dolgaimat: viseljék szégyenletes tetteik gyalázatát... így arra rendelem őket, hogy ellássák a templomi szolgálat minden munkáját: végezzenek mindent, ami azzal kapcsolatos” (Ez 44,10—14). Ezekiel egy olyan helyzetet normalizál, amely már korábban is létezett, és a Jozija kultuszreform csak fokozott. Ugyanakkor arra is következtetni enged, hogy fogságba került szádokká papság a levitákkal szemben érvényesítette monopol helyzetét, és ez a fogság után a második templom papi szolgálatában egyértelmű gyakorlattá vált.16 II. Nabukodonoz újbabiloni uralkodó Kr. e. 587/86-ben megostromolta és elfoglalta Jeruzsálemet, a várost és templomot leromboltatta. A jeruzsálemi papság s a szentély szolgálatában álló leviták jelentős része elpusztult a háború vagy az ostrom idején, más részüket fogságba vitték Babilonba. Az így kialakult helyzet a továbbiakban nagy hatással volt a papságra nézve. A Babilonba került, majd onnan Palesztinába visszatért papságnak döntő szerepe lett a fogság után Júdeába hazatelepedett zsidóság újjászervezésében. Tevékenységükben a szervezés konkrét tény ein, a templom és kultusz helyreállításán túl különösen az új közösség szellemi/vallási alapjainak megteremtését kell értékelni. 14 Schmitt, G., Der Ursprung des Levitentums, in ZAW 94 (1982), 575—599. 15 Gunneweg, A. H. J., Leviten und Priester, 69—81; 126-138; Abba, R., Priests and Levites in Deuteronomy, in VT (1977), 257—267; Abba, R., Priests and Levites in Ezekiel, in VT 28 (1978), 1—9; Dohnen, U., Priester und Leviten im Deuteronomium (BBB 110), Bodenheim 1996, recenziója Otto, E., Diepost-dtr. Levitisierung des Deutero- nomius, in ZAR 5 (1999), 277-284; Achenbach, R., Levitische Priester und Leviten im Deuteronomium, in ZAR 5 (1999), 285—309; Leuchter, M., „The Levite in Your Gates’’ The DeuteronomicRedefinition ofLevitical Autority, inJBL 126 (2007), 417-437. A Deuteronomium és Ezekiel szóhasználatát összefoglalóan lásd Vaux, R. de, Les institutions de VAncien Testament II, 219-224; Gunneweg, A. H. J., Leviten und Priester, 188—218. 66 TEOLÓGIA 2008/1-2
