Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - Puskás Attila: A Szentírás értelmezése Aquinói Szent Tamás teológiájában
PUSKAS ATTILA A Szentírás értelmezése Aquinói Szent Tamás teológiájában Tamás minduntalan és nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a Szentírás első és alapvetőjelentőségű értelme a szó szerinti.37 Váltakozva sensus litteralismk illetve sensus históriainak nevezi ezt az elsődleges jelentést.38 Szentírást értelmező gyakorlata is tükrözi ezt az elvi álláspontot, hiszen elég csak arra gondolnunk, hogy ő volt a keresztény exegézis történetében az első, aki Jób könyvét literális értelemben kommentálta „döntő állomást kijelölve ezzel e könyv interpretációjának a történetében” (C. Spicx).39 A szó szerinti értelem három szempontból is abszolút primátussal rendelkezik a domonkos magiszter szerint. Először is a spirituális értelmezésnek mindig a literális értelemre kell támaszkodnia és abból kell kiindulnia. Ez a szabály gátat szab a lelki értelmezés szubjektivizmusának és segíti az exegétát az önkényesség elkerülésében.40 Másodszor a szigorú értelemben vett teológiai érvelés, azaz a téves álláspontok megcáfolására alkalmas argumentálás csak a szó szerinti értelmezés alapján lehetséges. Végül a literális exegézist az a tény is kitüntetetté teszi, hogy Tamás szerint nem létezik olyan a spirituális értelmezés által a Szentírásból kiolvasott hitigazság, melyet a Biblia valamely más helyén ne állítana kifejezetten és világosan a szó szerinti jelentés síkján.41 Ez a megállapítás nemcsak relativizálja a lelki értelmezés szükségességét, hanem egyben ismét csak korlátot állít neki, amennyiben burkoltan azt állítja, hogy a spirituális exegézis nem „fedezhet fel” a teljes Szentírás literális értelmétől különböző, vagy ahhoz képest merőben új hitigazságokat a Bibliában. Ezt joggal nevezhetnénk a literális értelem elégségessége alapelvének. Egyébiránt Tamás a szó szerinti értelem meghatározása és a lehetséges lelki értelem körülírása során a hitanalógia szabályát követte. Bibliai szövegeket párhuzamos bibliai szövegekkel magyarázott, a nehezebb és homályosabb szentírási szakaszokat az egyértelmű és világos szakaszok fényében olvasva. Emellett az értelmezéshez irányadónak tekintette az egyházatyák exegézisét, a hitvallások szövegét és természetesen az Egyházi Tanítóhivatal dogmatikai döntéseit. Ágostonnak a De doctrina Christiana c. művében megfogalmazott megállapításával egyetértve vallotta, hogy a szent iratok értelmezésében a profán emberi tudás minden összetevője hasznos lehet: a grammatika, a történelmi is37 Az Aquinói Szent Tamás működését megelőző időszakból az ún. viktoriánus iskolát szokás megemlíteni (Szent Viktori Hugó, Richárd és András), mint azt az exegetikai irányzatot, mely a korábbi túlzó allegorizálással szemben a bibliai szövegek literális értelmezésére helyezett nagy hangsúlyt. Tamás után majd a sokak által a középkor legnagyobb exegétájának tartott Lyrai Miklós (1270—1340) lesz az, aki még nagyobb eltökéltséggel száll síkra a literális exegézis mellett. Ebben fontos szerepet játszhatott a kortárs zsidó literális exegézis rá gyakorolt hatása, ahogy ez Szent Viktori Hugó esetében is sejthető. Vö. Fabiny, T., A keresztény hermeneutika kérdései és története, 192. 211. Mások szerint a literális értelem iránti fogékonyság növekedése és a túlzó allegorikus értelmezés háttérbe szorulása összefügg az arisztotelészi filozófia térnyerésével is a keresztény Európában. Megfigyelhető ugyanis az a jelenség, hogy amint a döntően platonikus filozófia hatása alatt álló szimbolikus természetértelmezést az arisztotelészi filozófia nyomán felváltja a természet szimbolikus gondolkodástól mentes, oksági kategóriákkal történő megközelítése, úgy ezzel párhuzamosan a szentírási szövegek allegorikus értelmezése is szűkebb mederbe kerül és egyre erősebbé válik a historikus/literális értelmezés. Vö. JEANROND, W., G., L’er- meneutica teologica. Sviluppo e significato, Brescia 1994, 51k. Úgy tűnik, hogy a Szentenciák könyvéhez írt kommentáijában még némi tartalmi különbséget feltételezett a kettő között, későbbi műveiben azonban szinonimákként használja a két kifejezést. Petrus Lombardus könyvét kommentálva Tamás a sensus litteralis értelmet tanja alkalmasnak arra, hogy a tévedéseket cáfolja, ugyanezt nem mondja a sensus historicusról. Később ez a megkülönböztetés eltűnik nála. Vö. Scriptum super primum librum Sententiarum magistri Petri Lombardi, Proh, q. 1, a.5.; Reyero, M., Thomas von Aquin als Exeget, 47. Mondin, B., „Esegesi”, in: Dizionario enciclopedico del pensiero di San Tommaso d’Aquino, Bologna 1991, 222— 226, itt 224. 40 Quodl., VII, q.6, a.14 ad 3. 41 Sth I, q.l, a.10, ad 1. 50 TEOLÓGIA 2008/1-2
