Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - Puskás Attila: A Szentírás értelmezése Aquinói Szent Tamás teológiájában
A Szentírás értelmezése Aquinói Szent Tamás teológiájában PUSKAS ATTILA meretek, a filológia, a filozófia stb.42 Tamás számára a filozófia különösen is fontos segítség a kinyilatkoztatás értelmezésében, hiszen a filozófiai megértés, mint a metafizikai igazság megragadása érintkezik a hit megértésével (intellectus fidei), mert mindkettő a maga módján az isteni értelem fényében részesedik. A metafizikai igazság nem külsődleges, és főleg nem idegen a kinyilatkoztatás igazságához képest, hanem lényeges és elengedhetetlen eszköz a Szentírásban tanúsított isteni igazság mélyebb megértéséhez és fogalmi tisztázásához. Tamás nagy szellemi teljesítménye, hogy kidolgozta az emberi megértés metafizikáját, mely minden hermeneutika, így a Szentírás értelmezésének a filozófiai előfeltételeit is feltárta.43 Amint fentebb már jeleztük, Tamás a parabolikus, metaforikus, szimbolikus jelentést egyértelműen a szó szerinti vagy történeti szentírási értelemhez rendeli hozzá, mint annak szerves elemét. A metaforikus, vagy ahogyan ő mondja, a „figuratív” szóhasználat sajátossága ugyanis az, hogy általa nem magának a képnek, hanem az általa átvitt értelemben jelzett tulajdonságnak a valóságát akaija kifejezni a beszélő: pl. az „Isten kaija” képes beszéd Isten cselekvő erejét állítja, nem testi mivoltát. Mivel a szentírási szövegek emberi szerzői is élnek e metaforikus-figuratív nyelvhasználattal egy-egy hitigazság kifejezésére, ezért a metaforikus-szimbolikus értelem az általuk szándékolt jelentés részeként a történeti-literális jelentéssíkhoz tartozik.44 Noha a metaforikus-szimbolikus valamint a spirituális-tipologikus értelem is valamiféle hasonlóságon alapul, mégis a tamási felfogást következetesen alkalmazva két döntő különbséget állapíthatunk meg a kettő között, aminek köszönhetően a metaforikus beszédmódot a literális jelentéssíkhoz kell rendelni, nem pedig az azt meghaladó spirituális értelemhez. Míg a spirituális értelem esetében két különböző üdvtörténeti kor vagy állapot valós személyei, illetve valóságos eseményei közötti hasonlóságról van szó, addig a metaforikus jelentés esetében maga a hasonlat, a kép nem üdvtörténeti valóság, hanem a teremtmények világából származó, hétköznapi emberi tapasztalaton alapuló vagy egyszerűen képzeletbeli.45 A másik különbség az isteni intenció oldaláról jelentkezik. A Szentírás spirituális értelme esetében már magukban a különböző üdvtörténeti korokhoz tartozó eseményekben, ezek egymással való objektív összefüggésének a megalkotásában és hasonlóságában működik az üdvözítő Isten szándéka, terve, mely aztán az emberi szerző által megfogalmazott és egyben sugalmazott szent szövegben is kifejeződik, addig a metaforikus jelentés esetében az isteni szándék megvalósulása csak a sugalmazás aktusában valósul meg, melynek révén az emberi szerző által használt kép megfelelően juttat kifejezésre üdvözítő igazságot. Kézenfekvőnek tűnne, amint azt néhány tamási szöveghely is sugallja, hogy a domonkos magiszter a Szentírás literális/historikus értelmét azonosítsa az emberi szerző 42 Mondin, B., „Esegesi , in Dizionario enciclopedico del pensiero di San Tommaso d’Aquino, 223. Mura, G., Ermeneutica e verita. Storia eproblemi dellafilosofia dell’interpretazione. Roma 1990, 101k. Sth I, q.l, a.10, ad 3. Tamás hangsúlyozza, hogy a metaforikus beszédmód alkalmazkodást jelent Isten részéről az emberi megismerés módjához, mely mindig az érzékelésből veszi kezdetét, és soha nem tudja maga mögött hagyni egészen a képi, szemléletes megismerést. Vö. Quodl., VII, q.6, a.15, ad 1. Véleményünk szerint ilyen értelemben érvényes a tamási különbségtétel a „voces significant res” és a „res significatae per voces, iterum res alias significant” (Sth I, q.l, a. 10) között, ahol az előbbi a metaforikus jelentést is magában foglaló historikus-litterális értelemre, az utóbbi a spirituális értelemre vonatkozik. Véleményünk szerint az idézett kijelentésben szereplő „rés” kifejezés az üdvtörténet eseményeiben és szereplőiben feltárulkozó, megvalósuló isteni igazságokra értelmezve adja meg a tamási megkülönböztetésnek a teljes súlyát. A tulajdonképpeni és a metaforikus literális értelem közötti különbség reyero-i megközelítése a „verba significant res” és a „verba significant intellectum conceptum” tamási formulák alapján véleményünk szerint kevésbé eredményes és célravezető. Vö. Reyero, Maximino, Thomas von Aquin als Exeget, 195-207. ÓGIA 2008/1—2 51
