Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - Puskás Attila: A Szentírás értelmezése Aquinói Szent Tamás teológiájában
A Szentírás értelmezése Aquinói Szent Tamás teológiájában PUSKÁS ATTILA ból nézve a kérdést, két választ fogalmaz meg. Egyfelől állítja, hogy a Szentlélek, mint a Biblia fő szerzője egy-egy kijelentéssel teljesebb jelentéstartalmat érthet, mint amennyit az emberi magyarázók kifejtenek vagy megkülönböztetnek. Másfelől, az sem zárható ki, hogy az eszköz-okként működő emberi szerző maga is több mindent értsen egy-egy mondaton. Például a próféták a jelenbeli eseményekről szólva jövőbeli történéseket is akartakjelezni. Tehát lehetséges egyszerre több mindent érteni ugyanazzal a nyelvi jellel kifejezve, amennyiben az egyik jelentés előképe (figura) a másiknak.33 Végül az ellenvetések harmadik csoportja vagy azt vitatja, hogy az allegorikus, az anagogikus és a morális értelem valóban különböznék a szó szerinti vagy történeti értelemtől (sensus litteralis vel historicus), s így a kifogások azt próbálják meg igazolni, hogy az előbbi három értelem valójában visszavezethető a szó szerintire;34 vagy éppen ellenkezőleg, a fenntartások azt igyekeznek megmutatni, hogy az előbb említett négyes értelmen kívül más értelme is lehet a szentírási szövegeknek, mint pl. a parabolikus, az etimológiai vagy az analóg értelem.35 Tamás az első típusú ellenvetésekkel szemben azzal érvel, hogy tisztázza az allegorikus, a morális és az anagogikus értelem pontos jelentését és megmutatja, hogy ezek nem esnek egybe egyszerűen az általános értelemben vett metaforikus vagy szimbolikus jelentéssel. A második típusba tartozó kifogásokat azzal hárítja el, hogy a parabolikus, az etimológiai és az analóg értelmet visszavezeti a szó szerinti értelemre, s így bizonyítja, hogy a fenti négy értelmen kívül valójában nincsenek további önálló jelentéssíkjai a szentírási szövegeknek. 2. 3. A Szentírás négyes értelméről szóló tanítás pontosítása A Szentírás négyes értelméről szóló hagyományos tanítást Tamás sok szempontból pontosította. Egyfelől egyértelművé tette, hogy alapvetően csak négy, egymástól valóban megkülönböztethető értelme lehet a szentírási szövegeknek, s ez a négy értelem akár egy és ugyanazon szakasz négy jelentéssíkja is lehet. Másfelől azt is világosan megfogalmazta, hogy nem minden bibliai szövegnek kell feltétlenül rendelkeznie mind a négy értelemmel. Vannak olyan szövegek, melyek csak három, kettő vagy csupán egy jelentést, értelmezést engednek meg.36 Az alapvető különbséget Tamás a szó szerinti és a spirituális vagy misztikusnak is nevezett értelem között húzza meg, s ez utóbbin belül három további értelemtípust tart lehetségesnek: az allegorikus vagy tipikus, a morális vagy tropologikus, valamint az anagogikus értelmet. 33 „Unde non est impossibile simul plura inteUigere, inquantum unum est figura alterius” Quod!.,VII, q.6, a.14, ad 5. Tamás hasonló érveléssel él pl. a Ter 1,2 („A fold puszta volt és üres”) értelmezése kapcsán azzal a kérdéssel összefüggésben, hogy vajon az alaktalan anyag időben megelőzhette-e az egyes létezők megalkotását. Erre vonatkozóan a következő hermeneutikai alapelvet rögzíti: „hoc enim ad dignitatem divinae scripturae pertinet, ut sub una littera multos sensus contineat, ut sic et diversis intellectibus hominum conveniat (...) Unde non est incredibile, Moysi et abis Scripturae auctoribus hoc divinitus esse concessum, ut diversa vera, quae homines possent intelligere, ipsi cognoscerent, et ea sub una serie litterae designarent, ut sic quilibet eorum sit sensus auctoris. Unde si etiam aliqua vera ab expositoribus sacrae Scripturae litterae aptentur, quae auctor non intelligit, non est dubium quin Spiritus sanctus intellexerit, qui est principalis auctor divinae Scripturae. Unde omnis veritas quae, salva litterae circumstantia, potest divinae Scripturae aptari, est eius sensus.” De Pot. q. 4, a. 1 (corp). 34 QuodL,VII, q.6, a.15. 35 Sík I, q.l.a. 10. 36 QuodL,VII, q.6, a.15, ad5. TEOLÓGIA 2008/1-2 49
