Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - Perendy László: Az egyházatyák Szentírás-magyarázata
Az egyházatyák Szentirás-magyarázata PERENDY LÁSZLÓ cióval, hogy mely könyveket tekinthettek kánoninak a II. század végén. Antiochiai Szent Ignác leveleiben szoros értelemben vett idézetekkel ugyanis nem találkozhatunk, hanem csak utalásokkal, például Máté evangéliumára, és a páli levelekre. Vele ellentétben, Theophilosz azonban az első két könyvben 10 páli kifejezést használ, például a következőket: „Isten szerfölött sokrétű bölcsessége” (p TtOÁ.WlOÍKlA.OC, 0091a TOŰ 0EOÍ), Ef 3,10), „Istentől rendelt” (Ó71Ö 0£OŐ XEXaypEVOq, Róm 13,1), „(Isten) ereje és bölcsessége” (8í)vapi<; cüv Kai O09Ía aőqxoo, 1 Kor 1,24), „az egész teremtés elsőszülöttje” (Jipcoxó- XOKOV Ttáoriq KXÍO£Gú<;, Kol 1,15), „örökölni a halhatatlanságot” (K^ppovopfjoai xf|V á90apoíav, lKor 15,50). Már Hamack felvetette azt a kérdést, hogy Theophilosz a Szentírás részének tekin- tette-e Szent Pál leveleit.9 Grant több érvvel is bizonyítja, hogy Harnack véleményétől eltérően Theophilosz isteni igének (0£U)<; A.Óyo<^), vagyis a prófétáknak adott kinyilatkoztatáshoz hasonló értékűnek tekintette a páli levelekben foglaltakat.10 A többi új- szövetségi könyvre vonatkozó vizsgálat után Grant azt a következtetést vonja le, hogy Theophilosz idejében Antiochiában az újszövetségi szent könyvek gyűjteményében legalább három megvolt a négy kánoni evangéliumból. Olvasták továbbá az Apostolok Cselekedeteit, legalább nyolc páli levelet, talán Péter leveleit és a Jelenések könyvét. Ezeket a könyveket inspirált műveknek tekintették. Grant szerint azonban leginkább úgy jellemezhették őket, mint a scilliumi vértanúk aktáiban olvasható a páli levelekkel kapcsolatban: „libri, et epistolae Pauli, viri iusti.”11 Az imént említett kifejezés (0cTo^ XÓfOQ azonban valószínűsíti, hogy a páli levelek is — az evangéliumok pedig még inkább — igen közeljutottak ahhoz, hogy az ószövetségi könyvekhez hasonlóan, teljesen szent iratoknak tekintsék őket.12 A többi második századi apologétához hasonlóan Theophilosz művében is számos idézet található a klasszikus költőktől.13 Érdekes jelenség, hogy a pogány szerzők műveit elég pontosan, többnyire a szerző nevének említésével idézi, az újszövetségieket viszont meglehetősen szabadon, a szerző nevét általában elhallgatva. Ez a jelenség első pillantásra nagyon különösnek, szinte botrányosnak tűnik. Ráadásul az újszövetségi idézetek valójában inkább utalások. Igaz azonban, hogy annyira átszövik a mű szövegét, hogy nem pontatlanságra vagy nemtörődömségre kell gyanakodnunk, hanem éppen ellenkezőleg: a szerző gondolatait teljesen átjáija az újszövetségi írások világa.14 Az újszövetségi idézetek és utalások esetében tehát többnyire nem szerepel a forrás megjelölése, és emiatt szinte észrevétlenek a pogány olvasó számára. Az ószövetségiekhez képest mindenképpen másodlagosaknak tűnnek. Még olyan — nyilvánvalóan tipikusan újszövetségi — témával kapcsolatban, mint a feltámadásba vetett hit, sem hivatkozik explicite az evangéliumokra. Megelégszik azzal, hogy az elhaló és új életre támadó búzaszemről beszél. Ez a kép az újszövetségi szerzők közül megjelenik Jánosnál és Pálnál is, ugyanakkor nem ismeretlen a sztoikus szerzők számára sem.15 9 Harnack, A. von, Theophilus von Antiochia und das Neue Testament, in Zeitschrift der Kirchengeschichte 11 (1889-90) 1-21. 10 Grant, R. M., The Bible of Theophilus of Antioch, 183—184. 11 Acta Soff. Mart. 12. 12 Grant, R. M., The Bible of Theophilus of Antioch, 188—189. Zeegers-Vander Vorst, N„ Les citations des poétes grecs chez les apologistes chrétiens du If siede, Louvain 1972, 26-27. Zeegers-Vander Vorst, N., Les citations du Nouveau Testament dans les Livres ä Autolycus de Théophile d'Antio- che, in Studia Patristica 12 (= TU, 115), Berlin 1975, 371-382, 372-373. 15 Ibid. 375. TEOLÓGIA 2008/1-2 37
