Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - Perendy László: Az egyházatyák Szentírás-magyarázata
PERENDY LÁSZLÓ Az egyházatyák Szentírás-magyarázata Már-már botrányosnak tűnhet tehát számunkra, hogy egy püspök éppen a keresztény szerzők műveit kezeli ilyen módon, mintha nem is tekintené őket hiteles és szent iratoknak. Nicole Zeegers-Vander Vorst próbál választ találni erre a különös jelenségre. Theophilosz eljárásmódjának első oka nyilvánvalóan apologetikai. Ha a kereszténységet valamilyen újdonságnak igyekezett volna feltűntetni, nyilvánvalóan nem kerülhette volna el azt a vádat, hogy megháborodott, hiszen a kor nem tudta volna elfogadni, hogy hiteles vallási tanítás jelenhetett meg a közelmúltban. A kereszténységet mint újfajta tébolyt (pcopía) azonnal elvetette volna a hallgatósága. Ugyanakkor bizonyára nemcsak taktikai okból maradnak háttérben nála az újszövetségi iratok. Valójában ahhoz, hogy megértse Jézus új törvényét, az Ószövetséget kellett előtérbe állítania, és mint hiteles, ősi igazság-forrásra hivatkoznia rá. Zeegers-Vander Vorst nyomán szemléltessük egy példával az antiochiai püspök exegetikai módszerét. A módszer lényege abban áll, hogy egy ószövetségi szöveg elemzése során újszövetségi utalást alkalmaz, amelynek eredete azonban először nem lehet nyilvánvaló a pogány hallgatóság számára, hiszen a forrást nem jelöli meg. Például, miután a második könyvben Istennek, a mindenség atyjának mérhetetlenségéről és helyhez nem kötöttségéről beszél, így folytatja: „Igéje azonban, aki által a mindenséget létrehozta, s aki Ereje és Bölcsessége neki...”15 16. A öiivapiQ cov Kai; oocpía aúxou idézet az lKor 1,24-ből, ahol pedig egyértelműen Krisztusra vonatkozik: „A zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök bölcsességet követelnek, mi azonban a megfeszített Krisztus hirdetjük. O a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság, a meghívottaknak azonban, akár zsidók, akár görögök: Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége.”17 Néhány sorral lejjebb pedig egyértelműen a Kolosszeieknek írt levél egyik jellegzetes kifejezését használja: „Mert mielőtt bármi is létrejött volna, tanácsadója volt ő neki, lévén az ő értelme és gondolkodása. S amikor Isten létre akarta hozni mindazt, mit eltervezett, akkor nemzette kimondott (prophorikosz) Igéjét, minden teremtmény elsőszülöttjét: ám Igéje híján nem maradt üresen, hiszen úgy nemzette Igéjét, hogy mindenkor társalgott is vele.”18 A TtfXűTÓXOKO^ 7táoT|5 KXÍGECű^ kifejezés pedig kizárólag a Kolossze- iekhez írt levélben fordul elő, mégpedig a Fiúra vonatkoztatva: „Benne nyertük el a megváltást, bűneink bocsánatát. O a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte.”19 Zeegers-Vander Vorst elismeri, hogy ezek a kifejezések arról is árulkodnak, hogy Theophiloszra bizonyára hatással volt a bölcsességi irodalom, azonban emlékezetünkbe idézi, hogy már Szent János is, és Jusztinosz is Krisztus előképének tekinti Isten Bölcsességét. Jánost egyébként — szokásától eltérően — Theophilosz név szerint is idézi.20 Theophilosz exegetikai módszerének újabb jellegzetes példáját találjuk a teremtés ötödik napjához fűzött magyarázatában: „Isten meg is áldotta a vizekből keletkezett lényeket, hogy még ez is példaként (ei<^ SeTypa) szolgáljon a jövendő számára, mikor az emberek majd viz és újjászülő fürdő révén (8lá úSaxoc; Kai Áoiixpob 7ta/Viyycvcoía^)21 15 Három könyv Autolükoszhoz (ford. Orosz, L.) in A II. századi görög apologéták (Ókeresztény írók, 8) Budapest 1984, 445-522, 478. 17 lKor 1,22-24. (Biblia, Budapest 2005, 1656.) 18 Három könyv Autolükoszhoz, 478-479. 19 Kol 1,14-15. (Biblia, Budapest 2005, 1704.) 20 Zeegers-Vander Vorst, N., Les citations du Nouveau Testament..376—377. 215tá úScxtcx; Kai Vmxpot) (vö. Ef 5,26); 8tá kourpoű jiaA,iyyeveaia (Tit 3,5). 38 TEOLÓGIA 2008/1-2
