Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - Perendy László: Az egyházatyák Szentírás-magyarázata
PERENDY LÁSZLÓ Az egyházatyák Szentírás-magyarázata általa felvetett problémák tovább éltek a következő évtizedekben és bizonyára az általa javasolt megoldások is hatást fejtettek ki a második század végi, harmadik század eleji írókra. Elgondolkodhatunk azon, hogy az exegetikai művek és a hereziológiai művek témái valójában mennyire térhettek el egymástól, hiszen a választóvonal az ortodoxok és a heretikusok között gyakran bizonyos szövegek exegézise során vált érezhetővé. Más korai szerzőktől, például Athénagorasztól eltérően Theophiloszt már az ókorban gyakran idézték. Ez a tény is arra utal, hogy olvasott, következésképp jelentős hatású szerző volt, tehát a legelső keresztény exegetikai mű témája és módszere meghatározó lehetett nemcsak az antiochiai iskola követői, hanem más szerzők számára is. Ireneuszon és Tertulhanuson kívül idézte még fennmaradt művét Novatianus, Methodius és Lactantius. Érdekes ugyanakkor megemlítenünk, hogy nem tudunk olyan alexandriai szerzőről, aki idézte volna. Elképzelhető tehát, hogy munkássága nem volt hatással az alexandriai iskolára. Az antiochiai püspök exegetikai munkásságát vizsgálva első kérdésként felvetődhet, hogy Theophilosz milyen szentírási szövegeket használt. Egyáltalán, beszélhetünk-e arról, hogy az Újszövetséget exegetizálta, hiszen tudomásunk szerint először Ireneusz tekintette ypacpf|-nak, vagyis az ószövetségi szent könyvekkel egyenrangú írásnak azokat a könyveket, amelyek a kánonképződés során az újszövetségi Szentírássá álltak össze. Robert M. Grant már egy korai cikkében (1947) felhívja a figyelmet arra, hogy Theophilosz milyen fontos számunkra a Biblia szövegtörténete szempontjából.5 O az első keresztény szerző, aki egész oldalakat idéz az Ószövetségből, és - többnyire a forrás megjelölése nélkül — szintén gyakran az újszövetségi könyvekből. Fennmaradt művéből egyértelmű, hogy teológiai meggyőződése teljesen az írásokra alapozódott. Az eddigiekből kitűnik, hogy nemcsak szövegkritikai, hanem kánontörténeti szempontból is rendkívül jelentős szerző.6 Alapos elemzés kimutatta, hogy az általa idézett Tér 1,1—3 hasonlóságot mutat azzal a szövegváltozattal, amelyet régebben Lukianosznak, a 312-ben mártírhalált halt antiochiai szentíráskutatónak, Ariusz mesterének tulajdonítottak. Ez a szöveg azonban már Iosephus Flaviusnál is szerepel, és valószínűleg az alexandriai szövegnek valamilyen igen régi antiochiai változata volt. Az egybeesés Theophilosznál azonban csak mintegy 30 százalékos, tehát Grant szerint nem vonhatók le belőle messzemenő következtetések.7 Grant sorra veszi, hogy mely egyéb ószövetségi könyvekből idéz Theophilosz. Említsünk meg néhányat (abban a sorrendben, ahogyan nála megjelennek): Exodus, Zsoltárok, Példabeszédek könyve, Ozeás, Habakuk, Malakiás, Izajás, Jeremiás és Ezekiel. Műve kronográfiai részében utal más könyvekre is, például a Bírák könyvére, továbbá a Királyok 3. és 4. könyvére. Az Autolükoszhoz írt II. könyvben szereplő idézetek gyakran térnek el a Septuagintától, időnként talán stilisztikai okokból. A III. könyvben szereplő idézetek pedig mintha közelebb állnának a Septuaginta szövegéhez.8 Az Újszövetséggel kapcsolatban Theophilosz fontosságát mutatja, hogy a második századból rajta kívül egyedül egyik utódjától, Szerapiontól rendelkezünk olyan informá5 Grant, R. M., The Bible of Theophilus of Antioch, in Journal of Biblical Literature 66 (1947), 173—196; reprint: Id., Christian Beginnings: Apocalypse to History (Variorum Reprints), London 1983. 6 Ibid. 173. 7 Ibid. 174-175. 8 Ibid. 176-177. 36 TEOLÓGIA 2008/1-2
