Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - KÖNYVSZEMLE - Ujházi Lóránd: Kuminetz Géza: A kiengesztelődés szentségei
KÖNYVSZEMLE mozgalom számára, azonban a teológiájából sugárzó spiritualitásból is sokat merítettek az egyiptomi szerzetesek és későbbi követőik. A harmadik tanulmányban a lelkiismeret fogalmának történetét tekinti át a szerző. Az Ószövetségben és a görög filozófiában kibontakozó fogalom különleges hangsúlyokat kap az Újszövetségben és a II. századi keresztény szerzőknél. Órigenésznek az őrangyalokról szóló tanítása sajátos módon záqa ezt az ívet. A negyedik értekezés előadás-változata néhány évvel ezelőtt hangzott el a Magyar Patrisztikai Társaság konferenciáján, amelynek témája a keresztény antropológia volt. A szerző egyébként a Társaság egyik alapító tagja. A tanulmány arról ad áttekintést, hogy Órigenész hogyan látta Jézus emberi lelkének szerepét az üdvösség közvetítésében. A nagy alexandriai meglátásai igen termékenyítőén hatottak a következő évszázadok teológiai fejlődése során. A sajátos, elsősorban Alexandriára jellemző, ún. allegorikus exegézis szemléltetésére alkalmas az a három húsvéti homília, amelyet a tanulmányok után közöl a szerző. A kötet többoldalas bibliográfiával és egy hasznos névmutatóval zárul. Az egész kötetre jellemző, hogy a számos jegyzet további munkára, alaposabb tájékozódásra készteti az olvasót. Magyar nyelven sajnos kevés mű olvasható ettől a nagyhatású teológustól, akinek olyan sok meglátása váltott ki évszázadokon át tartó és nagyon gyümölcsöző vitákat. A róla szóló, magyarul olvasható tanulmányok száma is meglehetősen szerény. Ez a szomorú tény még fontosabbá teszi ezt a kötetet, amelynek szerzője vállalja a bátor kezdeményezők nem mindig könnyű feladatát. Bizonyára számos olvasó érzi majd úgy, hogy széles horizontokat nyit meg előtte a kötet szerzője. Perendy László KUMINETZ GÉZA: A kiengesztelődés szentségei Szent István Társulat, Budapest 2008, 423 oldal. Magyar nyelven hiánypótló munka Kuminetz Gézának a kiengesztelődés szentségeiről — a bűnbocsánat szentségéről és a betegek kenetéről — szóló munkája, ami a Kánonjogi Posztgraduális Intézet kézikönyv sorozatában látott napvilágot. A négyszáz oldalas könyv már terjedelmében is jelzi, hogy az egyes kérdések nemcsak felületesen, hanem részleteiben is kidolgozásra kerültek. Előzetes antropológiai, történetei, bölcseleti és pszichológiai megalapozás után kerül sor a két szentség lényegi bemutatására. Bár alapvetően kánonjogi munkáról van szó, az egyes témák kidolgozásánál mindig megtalálhatóak az adott területen felmerülő pasztorális, morálteológiai, liturgikus vagy napjaink emberét különösen érdeklő kérdések. A két szentséghez kapcsolódó olyan témák is helyet kapnak a műben — többek között a búcsúk, a böjt, az elváltak és újraházasodottak lelkipásztori gondozása -, amelyekkel napjaink lelkipásztorai számtalanszor kritikus kérdések formájában találkoznak. Ebből kifolyólag a könyv nemcsak a kánonjogászoknak és a kánonjog oktatóinak, hanem a lelkipásztoroknak is nagy segítséget jelenthet. A munka nagy érdeme, hogy az egyes kérdéseket strukturálisan is jól elkülönítve tárgyalja, illetve, hogy kitekintést tesz a jogtörténet és a Keleti Katolikus Egyházak Törvénykönyve irányába is. Gazdag forrásanyaga - egyházi dokumentumok, kézikönyvek, tanulmányok - a további kutatásokhoz is jó kiindulópont lehet azok számára, akik a kiengesztelődés szentségeivel behatóbban szeretnének foglalkozni. Újházi Lóránd 276
