Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Tarjányi Béla: A Vatikáni Kódex
TARJÁNYI BÉLA A Vatikáni Kódex gül, mint a bölcsességi könyvek esetében, az Újszövetség egy füzetnek (az 54.-nek) a 6. féli óján kezdődik, az előlapon, az 1235. oldalon - az előző oldal nagyrészt üres maradt. Az Újszövetség többi könyve „takarékos” módon követi, eltekintve Lukács evangéliumától, amely kezdődhetett volna az 1303. oldal 3. hasábján, de ez üres maradt, és a könyv kezdetét átvitték a hátlap első hasábjába, vagyis az 1304. oldalra; ennek a kivételes elrendezésnek az oka titok marad számunkra.11 Ezzel szemben természetes, hogy a bölcsességi könyvek kezdetén másolóváltásra került sor, és egy másik kéz írta a prófétai könyveket is. Ezek után áttérünk arra, hogy az írásmódról és a másolókról ejtsünk szót. 3.2. Az írásmód, a díszítés és a másolók A Vaticanus írásmódja „bibliai unciale” néven ismert, amit másképpen — G. Cavallo alapvető monográfiáját követően - „bibliai majusculum”-nak is nevezünk12 (19). A szóban forgó írás szabályait — „kánonját” — Cavallo határozta meg. Az írás nagybetűs, és minden betű két vezérsor között helyezkedik el. A betűk tengelye függőleges. Majdnem mindegyik betű egy négyzetbe írható, kivétel a I, P, Y, <E> és a 'F, amelyek szára lenyúlik az alapsor alá, a <í> és a 'P felül is túlnyúlik a soron. Az írásszög - kb. 75 fok — kiemeli a vonalak különbségét: a függőlegesek erősen jelzettek, a vízszintesek és az emelkedők fonálszerűek, a ferdén ereszkedők közepesen vastagok; ha a kánon tökéletesebben érvényesül, az ellentét enyhe és állandó marad. A vonalak végét rendszerint semmilyen díszítő vonal sem jelzi — ezek ductusít Cavallo részletesen tanulmányozta. A kánont igen alaposan betartja a Vaticanus másolója. Csak annyit jegyezhetünk meg, hogy a P, az Y, a í> és a 'P lefelé haladó ágai jobbról balra ferdén metszett végükön enyhén balra görbülnek; ezenkívül nagyon enyhe vastagí tások jelzik egyes vízszintes vonások végeit: a F-ét és a T-ét, s néha az E középső vonaláét is. E sajátosságok megfigyelése lehetővé teszi, hogy a kódexet a bibliai majusculum kronológiai fejlődésének keretében elhelyezzük. A Vaticanus határozottan a „tökéletesség fázisába” tartozik, ahol a kánon pontos betartása és a kivitelezés természetessége és spontaneitása harmonikus egyensúlyban van. E jellemzők összessége arra indította Cavallót, hogy a B kódex megírását a IV. század közepére datálja, kissé korábbra, mint a hozzá igen közel álló Sinaiticusét, amelyet kb. 360-ra helyez. Mint fentebb mondtuk, a szöveget három, illetve két hasábban írták. A betűk 2—2,5 milliméteres négyzetekbe írhatók. A háromhasábos tördelés mindegyik sora kb. 16 betűt tartalmaz. Hogy a szavakat ne kelljen elválasztani, a sor végén egy-két betű sok esetben kisebb, vagy túlnyúlik a soron. A betűk alakja nem változik ilyenkor, kivéve az M-et, amely lehet „alexandriai” ductus, valamint az ómegát, amely összelapulhat, és néhol „horgony” formát ölt. Ugyanezek a betűformák találhatók — akár „kánonszerűek”, akár nem — az egyes könyvek elején és végén található címekben, valamint fejléceken. A Vaticanus rendkívül mértékletes a görög szövegnek mind megjelenítésében, mind tagolásában. A scriptio continuában13 írt szövegben nincs sem hehezet, sem ékezet Az első kézből származó központozás nagyon ritka. Helyenként használnak „kitöltő jelet”, hogy a sor vége ne maradjon üresen. Egy-egy könyvön belül a beosztást csupán diszkrét „üres helyek” érzékeltetik, bizonyos esetekben a bekezdés első sorának enyhe 11 Lehet, hogy a másoló helyet akart hagyni a Márk-evangélium hosszabb befejezésének (16,9-20), amint ezt Pisa- nő feltételezi, ld. alább. Cavallo, G., Ricerche sulla maiuscola biblica, Firenze 1967. Szóközök nélkül - a szerk. 254
