Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Tarjányi Béla: A Vatikáni Kódex
A Vatikáni Kódex TARJÁNYI BÉLA kiengedése; ezek közül egyeseket paragraphos14 is megjelöl. Egyetlen iniciálé sincs felnagyítva. Nincs más díszítő elem, mint a címeket aláhúzó vagy bekeretező szaggatott vonalak, valamint az egyes könyvek végén levő fő címeket kísérő vonalrajzok. Ezek díszítése nagyon egyszerű — a piros színt helyenként igen diszkrét módon használják — mindez erősen emlékeztet a Sinaiticus díszítésére. Több másoló dolgozott-e a B kódex megalkotásán? A szakemberek hármat, sőt négyet különböztetnek meg.15 A betűk alakbeli különbségeire alapozni nehéz, mert az eredeti szöveget, amely elhalványodott, egy későbbi kéz majdnem teljesen átírta. A Sinaiticus esete is mutatja, milyen nehéz ezt a kritériumot használni. Ezzel szemben, akárcsak a Sinaiticusnal, itt is lehet azokra az apró különbségekre hivatkozni, amelyek a szöveg tagolásában (a > jel és a kiengedés használata), a címek írásában és díszítésében, valamint a helyesírási sajátosságokban mutatkoznak, mint pl. a nomina sacra rövidítése vagy az ita- cizmus gyakorisága. Ezen elemek alapján Milne és Skeat kimutatta, hogy — az itt-ott mutatkozó eltérések ellenére — két kezet igen nagy valószínűséggel meg lehet különböztetni. Az első (A) másolta a 41—334. oldalakat (Tér 46,28-lKir 19,11) és a 625—944 oldalakat (Zsoltárok—Tóbiás); a második (B) a 335—624. oldalakat (lKir 19,11 — 2Ezd), a 945-1234. oldalakat (Ozeás-Dániel), és az 1235—1518-ig tartó részt (Újszövetség). Számos javítás — törlés, betoldás - minden bizonnyal a másolás során történt. Mindenesetre szükséges lenne a javítások mindegyikét újabb, alapos vizsgálat tárgyává tenni. 4. A kódex története A javítások, glosszák és a szöveg- valamint díszítésbetoldások ugyan arról tanúskodnak, hogy a kódexet elég hosszú ideig szorgalmasan használták, ezt azonban nehéz időzíteni, még kevésbé lokalizálni a beavatkozásokat. Az az írnok, aki átírta a szöveget, meglepő ügyességről tett tanúságot. Vajon rendkívüli utánzó képességéből fakad-e ez, vagy abból, hogy az eredeti másolás óta nem sok idő telt el? Kiváló szakmai tudása megkülönbözteti attól, aki az 1206-os oldalt írta át úgy, hogy a kisbetűs formákat összekeverte a nagybetűsökkel, és trémákat tett a iotákra. Vajon ugyanez a kéz írt-e a margókra ugyanezen az oldalon egy sor scholiát? Kurzív írását a XII. sz. második felére lehet időzíteni. És milyen korban fűzték az irathoz a tarka szalagdíszeket és az iniciálékat, amelyek minden egyes könyv elejét jelölik? A motívumok a X. századi konstantinápolyi díszítésre jellemzők, de primitívebb formában és ügyetlen kivitelben — ez inkább magyarázható lenne X. vagy a XI. századi, sőt, még későbbi eredettel. Ami Clément barátot illeti, aki a 238. és a 624. oldalra ráírta a nevét, azon túlmenően, hogy nem könnyű őt időben elhelyezni (a XI. és a XIII. század között?), semmi sem bizonyítja, hogy belenyúlt volna a kódexbe, és hogyan. Arra vonatkozóan sincs semmilyen komoly jelzés, hogy a kódex, egyéb híres unciáléktól eltérően, valamikor Dél-Olaszországban időzött volna. A XV. században találunk végre utalást a kódexre. Biztosnak látszik, hogy Bessarion a Marcianus gr. 6-nak legalább egy részét a Vaticanusról másolta le, tehát volt az ő kezében.16 De milyen körülmények között? Az előtt-e, hogy a kötet a Vatikáni Könyvtárba Egy kis vízszintes vonal az előző bekezdés utolsó sora alatt, pl. a 647., 734., 1084, 1101. és 1366. lapon. 15 Milne, H. J. M.-Skeat, T. C., Scribes and Correctors, 87-90. 16 SAGI, J., Problema historica codicis B, „Divus Thomas” (Piacenza), 75 (1972), 9—13. 255