Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - Martos Levente Balázs: "Krisztus, a mi húsvéti bárányunk"
„Krisztus, a mi húsvéti bárányunk” MARTOS LEVENTE BALÁZS értéke nem határozható meg pontosan, áldozati hatása mégis nyilvánvaló.38 Szent Pál egyrészt azért használja a húsvéti bárány leölésének képét az lKor 5,7-ben, mert annak apotropaikus hatása és a közösség megszabadulását kifejező mivolta megfelel a közösség adott helyzetének és az apostol mondandójának. Az ószövetségi áldozati rendben fellelhető párhuzamok viszont azt is lehetővé teszik, hogy a leölt és feláldozott bárány képén keresztül Isten szabadon adott, kiengesztelő ajándékaként értékelje a húsvéti bárányt, Krisztust. A bárány leölése nemcsak védelem, hanem áldozat is, amelyben a keresztények megismerik Istenüket, aki megszabadít és új életre hív.39 Mindez lényegében azt jelenti, hogy mind az áldozat fogalmának, mind a húsvét ünnepének a korai zsidó hagyományban való értelmezése kibővül. A két fogalom lehetséges jelentéstartománya részben fedi egymást. Ez a közös jelentéstartomány teszi lehetővé és értelmessé az apostol érvelését. 3. LECTIO - SITUATIO - CONTEMPLATIO: AZ 1KOR 5,7 TELJESEBB MEGÉRTÉSE Az iménti megfontolások az újszövetségi teológiatörténet köréből már átvezettek bizonyos hermeneutikai jellegű kérdésekhez. Hogyan szabad és hogyan kell értelmezni egy metaforikus képet? Milyen módon szabad erre a képre, egy ritka, sőt egyetlen kifejezésre — hiszen az lKor 5,7 az egyetlen hely az újszövetségben, amely Krisztust húsvéti báránynak hívja — egész teológiát építeni? A vita, hogy Pál áldozati vagy nem áldozati értelemben beszél a húsvétról, részben a későbbi korok teológiai nyelvezetének visszavetítése a korai szövegbe. A húsvéti áldozat fogalma mégis alkalmasnak tűnik, hogy egyesítse a jé- zusi odaadásra vonatkozó megfigyeléseket. Ennek a levélben játszott pontos szerepét azonban csak akkor érthetjük meg, ha a szöveg mellett a levél Jézus halálára tett többi utalását is értelmezzük. A későbbi vagy később meghatározott kategóriák használata helyett az apostol által használt különböző képek egész rendszerét, annak belső szabályszerűségeit érdemes feltárnunk.40 Mit mond el az lKor 5,7 Jézus haláláról? A vers részletes elemzése négy tagmondatot különít el: 7a Takarítsátok ki a régi kovászt, 7b hogy új tésztává legyetek, 1c mint ahogy kovásztalanok is vagytok! 7d Hiszen a mi húsvéti bárányunk feláldoztatott, Krisztus! 38 Ostmeyer, K.-H., Pássá und Satan, 40: „Sühne ist der Hintergrund des Bildes, aber nicht sein Inhalt.” BarBAGLIO, La prima lettera ai Corinzi (Scritti delle origini cristiane 16), Bologna 1996, 279, 99. jegyzet: „Non sembra necessario determinare il senso sacrificale o menő dell’agnello pasquale; resta comunque indubbio che Paolo presenta qui, sulla scorta della tradizione, la morte di Gesú in termini di vittima sacrificale.” Hivatkozással M. Hengel írására, Crocifissione ed espiazione (Brescia 1988). I. Willi-Plein már hivatkozott tanulmánya (Opfer und Ritus) egyfelől arra helyezi a hangsúlyt, hogy különbséget kell tenni áldozat és áldozathoz hasonló rituálé között (171), másfelől az áldozatnak ajándék jellegére, amelyet Isten ajándékoz a vele szövetségben lévő népnek (174). Az áldozatot meghatározva viszont olyan általános fogalmakat használ (175), amelyek bízvást illenek a pászkabárány leölésére is: „Im Opfer ereignet sich die Zusammen- fligung von göttlichem und menschlichem Lebensbereich am Ort und Zeit seiner Begehung im Heiligen.” Vö. Jörg Frey és Jens Schröter írásait az általuk kiadott gyűjteményes kötetben: J. Frey — J. SCHRÖTER (Hrsg.), Deutungen des Todes Jesu im Neuen Testament, Tübingen 2005; unveränderte Studienausgabe 2007, 3—50 und 51-71. A Bibliát olvasó ember szükségszerűen saját kategóriáival közelít a szöveghez, ámde azt nem várhatja el, hogy azokat pontos és egyértelmű helyzetben találja. TEOLÓGIA 2008/1-2 23
