Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Puskás Attila: XVI. Benedek tanítása a halál utáni tisztulásról a "Spe salvi" enciklikában
PUSKÁS ATTILA XVI. Benedek tanítása a halál utáni tisztulásról a „Spe salvi” enciklikában szerre megtisztulást és megmenekülést hoz ez az ítélet (íz 4,2-4; Mal 3,2k; 3,19k; Zak 13,7—9). Már a fogság előtti ítéletet hirdető próféták az Úr napjának eljövetelét, Isten haragjának kiáradását és ítéletét a tűz szimbolikájával ábrázolták (Ám 1,4—2,5). Ez a képi beszéd Jahve ítéletének pusztító erejét fejezte ki, amely megsemmisíti a gonoszságot és magukat a megátalkodott gonoszokat is. A tűz Isten szentségének és megnyilatkozásának a jelképe is, azé az Istené, aki „emésztő tűz” (MTörv 4,24; 6,15), mert a bűnt nem tűri el, kérlelhetetlenül szembeszáll vele és elpusztítja. Nos, a fogság utáni prófétai és apokaliptikus szövegekben is részben megmarad az a gondolat, hogy az Úr napjának ítélő tüze elpusztítja a gonoszokat, az istenellenes hatalmakat (íz 26,11; Dán 7,9-11). Ugyanakkor ki is egészül az ítélő tűz funkciója a megtisztítással: Izrael maradékát, Lévi fiait, a Jahvéhoz alapvetően hűséges, de még tisztulásra szoruló részét megtisztítja az Úr ítéletének tüze és egészen szentté teszi őket, míg a megátalkodott gonoszokat elpusztítja (Mai 3,2 k; 3,19k; Zak 13,7—9). A szent Isten megtisztító közelségének, mint tisztító hatású tűznek a képi ábrázolása már a fogság előtt is megtörtént (vö. íz 6). Ezt a fogság utáni szövegek az Úr napjának megtisztító ítéletére alkalmazzák. Ezek az ószövetségi előzmények és háttér fontos az lKor 3,10—15 szövegének megfelelő értelmezéséhez. Joggal feltételezhetjük, hogy amikor Pál apostol a „mintegy tűz általi” megmenekülésről beszél, akkor az ítélet tüzének éppen ezt a megtisztító funkcióját tartja szem előtt, mely a Krisztusra mint fundamentumra építkező keresztényekre vonatkozik. Valószínűleg Szent Pál apostol Krisztus közeire várt parúziájára, az ítélet végső napjára gondolhatott, amikor az „Úr napjáról” beszélt. Ugyanakkor más írásaiban relativi- zálja a parúzia időpontját és magának a halálnak a határpont jellegét is. Állítja, hogy a Krisztussal való közösségre jutás lehetséges már közvetlenül a halál után is („szeretnék elköltözni és Krisztussal lenni” Fii 1,23; ezt a hitet István diakónus is megfogalmazza megkövezésekor: „Uramjézus, vedd magadhoz lelkemet!” ApCsel 7,59). Az Úrhoz való elérkezés a halál után egyben azt is magában foglalja, hogy Krisztus ítélőszéke elé kell állni, hogy ki-ki megkapja cselekedeteinek bérét (2Kor 5,8-10). Ez azt jelenti, hogy Pál felfogásának egészében jelen van az a gondolat, hogy az ítélő és önmagával közösségbe vonó Krisztussal való találkozás már az egyéni halál után megtörténik. Ha az ítélet már a halál után megtörténik, akkor ennek az ítéletnek a megtisztító eleme is kifejti hatását már a halál után. Ha Szent Pál maga kifejezetten nem is mondja ki ezt a következtetést, mégis tanításának egészéből ésszerűen fakad. Ha ugyanaz a Krisztus ítél a halál után és az utolsó napon, akkor az ítélet tüze már a halál után megtisztít. Ratzinger így fogalmaz: „Noha az ember időiségét nem veti le, hogy »örök« legyen, de az ítélő Krisztus az »Eszkhatosz«, és felőle nézve nem lehet különbséget tenni az utolsó nap ítélője és a halál után ítélő között; az ember belépése kinyilvánuló valóságának terébe belépés örök sorsába, s ezzel belebocsáttatás az eszkatologikus tűzbe”.4S A páli szakaszban az ítélet tüze közvetlenül a krisztusi alapra épített ilyen-olyan apostoli, igehirdetői értékét vizsgálja meg, s emészti el a silány minőségűt, a nem maradandót. De mit jelenthet az, hogy értéktelen apostoli munka? Pál a következő fejezetben arról beszél, hogy különbség van az igehirdetői-apostoli szolgálat értékének emberi és isteni megítélése között. Arra céloz, hogy míg az emberek külső látszat, sikeresség és a világi bölcsesség szerint ítélkeznek, addig Isten a belső lelkületet, a munka forrását ítéli meg. „Az Úr az, aki megítél engem. Tehát ne mondjatok ítéletet idő előtt, amíg el nem jön az Úr, aki a sötétség titkait megvilágítja és a szívek szándékait is nyilvánosságra hoz45 Ratzinger, ]., Eschatologie, 187. 206
