Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Puskás Attila: XVI. Benedek tanítása a halál utáni tisztulásról a "Spe salvi" enciklikában
PUSKÁS ATTILA XVI. Benedek tanítása a halál utáni tisztulásról a „Spe salvi" enciklikában elvégezni; (2) a purgatorium helyén átmenetileg tartó tűz által tisztulnak meg a lelkek ezektől a kisebb bűnöktől; (3) e tisztuló lelkeken tud segíteni az Egyház könyörgéseivel. A pápai levél a Mt 12,32 és az lKor 3,13-15-re hivatkozik, mint a tanítást megalapozó szövegekre, használja a „purgatorium” és a „átmeneti tűz által” (transitorio igne) kifejezéseket (DH 838). Néhány évtizeddel később a II. Lyoni Zsinat (1274) a purgatóriumra vonatkozó katolikus hitet, melyet Palaiologosz Mihály konstantinápolyi császár hitvallásként aláírt, a következő szavakkal határozta meg: „Ha pedig bűneiket őszintén megbánva, szeretet- ben halnak meg, mielőtt elkövetett bűneikért és mulasztásaikért a bűnbánat méltó gyümölcseivel elégtételt adtak volna (satisfecerint), lelkűk a purgatóriumi vagy megtisztító büntetésekben (poenis purgatoriis seu catharteriis) tisztul meg a halál után ... Ezeknek a szenvedéseknek az enyhítésére javukra szolgál az élő hívek közbenjárása is, vagyis a szentmise áldozatok, az imádságok, az alamizsna és az irgalmasság egyéb cselekedetei, amelyeket a hívek fel szoktak ajánlani a többi hívőkért az Egyház szokása szerint.” (DH 856) A hitvallási szövegben nem történik utalás konkrét bibliai szövegekre, s a „tisztítótűz” (ignis purgatorius) kifejezés sem jelenik meg. Ebből arra következtethetünk, hogy a zsinatnak nem állt szándékában állást foglalni abban a kérdésben, hogy konkrét szentírási helyek egyértelműen bizonyítják-e a purgatorium tanát, s ha igen, melyek ezek a helyek, s hogy az lKor 3,13-15 ebből a szempontból hogyan értékelhető. A Firenzei Zsinat (1439—1445) szinte szó szerint megismételte a görögökkel való hitbeli egyetértést kimondó Laetentur caeli (1439) bullájában a II. Lyoni Zsinat purgatóriumra vonatkozó tanítását (DH 1304). Ugyanazon tartalmi elemekkel (őszinte bűnbánatban és szeretetben távozás a földi életből; hiányos elégtétel a bűnökért; megtisztító büntetések; az Egyház közbenjárásának segítő hatása a büntetések megkönnyebbítésére) és ugyanazon szakkifejezésekkel (satisfactio, poenis purgatoriis post mortem purgari) találkozunk mindkét szövegben. A Firenzei Zsinat bullájában sem találkozunk bibliai igazolással, sem a „tisztítótűz” kifejezéssel. A Trentói Zsinat szintén megerősítette a hagyományos tanítást a purgatóriumról szóló határozatával (1563; DH 1820; vö. a Tridentinum hitvallásával: DH 1867). A reformáció vádjaira válaszoló zsinat csak röviden szól a halál után tisztulásról. Kijelenti, hogy létezik purgatorium és az ott fogva tartott lelkeket a hívek közbenjáró imája, s főként az oltár áldozata megsegíti. Lelkére köti a püspököknek, hogy a híveket oktassák ki a tisztulásra vonatkozó józan katolikus tanításról, és ne engedjenek tegeszteni olyan nézeteket, melyek bizonytalanok, babonaságról és haszonlesésről árulkodnak, vagy puszta kíváncsiságot akarnak kielégíteni. A zsinat ezzel az intésével nemcsak a visszaéléséket akaija kiküszöbölni, hanem valószínűleg arra is utal, hogy a purgatorium tanításával ösz- szefüggésben megfogalmazható részletkérdések teológiai megválaszolása nehézségekbe és határokba ütközik. Az Egyháznak nem feladata, hogy minden kíváncsi kérdésre biztos és tekintélyi választ adjon, sőt a teológiai értelmezésnek is számolnia kell saját határaival. A zsinati határozat nem hivatkozik a purgatórium-tant megalapozó konkrét szentírási helyekre, ahogy a II. Lyoni és a Firenzei zsinat sem. Csak általában utal a Szentírásra és az egyházatyák ősi tanúságára, valamint a korábbi zsinatok tanítására. Terminológiájában annyiban követi a két másik zsinat megfogalmazását, amennyiben nem használja a „tisztítótűz” (ignis purgatorius) kifejezést. Annyiban azonban inkább IV. Ince leveléhez áll közelebb a szóhasználata, amennyiben „megtisztító büntetésekkel” (poenis purgatoriis) helyett a „purgatorium” szót használja, amelyhez térbeli elképzelés kapcsolódhat (noha a „locum” kifejezés hiányzik, az „animasque ibi detentas” megfogalmazás kelthet ilyen képzeteket) . 192
