Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Perendy László: "...tévhitük pusztulásba viszi őket" Antiokhiai Theophilosz püspök az eretnekségről
PERENDY LÁSZLÓ „...tévhitük pusztulásba viszi őket" - Antiockhiai Theophilosz püspök az eretnekségről Az Autolükoszhoz és az Adversus Hermogenem között számos párhuzam mutatható ki. Jellegzetes például a Herm. 32,1 (Prouidit tamen et hebetes et insodiosos qui...) és Autolükoszhoz II 10 (Προήδει γάρ ή θεία Σοφία μέλλειν φλυαρεΤν τίνος: „Ugyanis előre látta azt Isten bölcsessége, hogy némelyek ostoba fecsegésre készek...”) közötti egyezés. Számos gondolatmenet is azonos továbbá a két műben. Például a következők: amennyiben az anyag öröktől létezne, ez lehetetlenné tenné, hogy Isten legyen a mindenség létrehozója és ura (Herm. 5,1 = Autolükoszhoz II 4); Isten nagyságának felismerése megköveteli a creatio ex nihilo elfogadását (Herm. 8,2 = Autolükoszhoz II 4); Istennek nincs szüksége anyagra a teremtéshez (Herm. 9,5 = Autolükoszhoz II 10); a halottak feltámadásának dogmája elválaszthatatlan a semmiből való teremtés dogmájától (Herm. 34,5 = Autolükoszhoz II 10). Még jellegzetesebbek a szentírási idézetekben látható egyezések. A Zsolt 32,6-nak az idézett verziója csak a Herm. 45,1-ben és az Autolükoszhoz II, 7-ben található. Az idézett GeMezh-szövegváltozatokban található hasonlóságokat már Robert M. Grant kimutatta.12 Chapot ezek közül azonban csak némelyik párhuzamot találja meggyőzőnek. A Jelenések könyve külön figyelmet érdemel. Tertullianus csak a Herm. 34,2-ben idézi, mégpedig a következő verseket: 6,13; 20,11; 21,1. Számos utalást is találunk azonban a Jelenések könyvére másutt: 6,1 a Jel 1,17-re, 11,3 a Jel 20,3-ra; 22,3 a Jel 22,18-19-re utal. Chapot emlékeztet rá, hogy Euszebiosz szerint Theophilosz érvelésében nagymértékben támaszkodott a Jelenések könyvére. Noha ezt a kijelentést a megfelelő kontextusban kell értékelni, kétségtelen, hogy Theophilosznak rendelkezésére állt a Jelenések könyvének szövege.13 Exegetikai módszerek tekintetében is számos egybeesés figyelhető meg. Mindketten azonosítják az Igét a Bölcsességgel (Herm. 20,1 = Autolükoszhoz II 10). A Ter 1,1-ben szereplő In principio kifejezést mindketten az isteni hatalomra, az Igére utaló kifejezésként értik (Herm. 19,5 és 20,4 ugyancsak a II 10-ben). A Szentírás szó szerinti jelentésének preferálása is összeköti a két szerzőt (Herm. 28,2, 31,3, 32,2 és az Autolükoszhoz II 13 jelentős ilyen tekintetben). Mindketten hangsúlyozzák, hogy a Szentírás általában először valaminek a létét állítja, majd pedig leírást ad róla (Herm. 26,1 = Autolükoszhoz II, 10). A teremtett létezőkkel kapcsolatban Tertullianusnál (29,4) is megfigyelhető az a szentírási eredetű hármas tagolás (megteremtés - megjelenés - felékesítés), amelyhez Theophilosz is tartja magát (II, 13). Nem lehet kétség afelől tehát, hogy Tertullianus felhasználta Theophilosz művét, amely a jelek szerint nagyon gyorsan ismertté vált nyugaton is. Chapot szerint az is valószínű, hogy forrásként szolgálhatott még másik három szerző számára is, akik Hermoge- nész tanítását szintén ismertetik és bírálják: Alexandriai Kelemen, Hippolütosz és Kürro- szi Theodórétosz. Azt is tudjuk, hogy Theophilosz Markion ellen írt műve szintén forrásként szolgált Tertullianus számára.14 Apellészről és Hermogenészről írt terjedelmes művében Katharina Greschat külön fejezetben vizsgálja meg azokat a forrásokat, amelyek Hermogenészről beszámolnak. Ezek között természetesen a legelső Theophilosz elveszett vitairata, amelynek rekonstruálásával kapcsolatban méltányolja Bolgiani erőfeszítéseit. Kétségtelen, hogy fennmaradt művében Theophilosz nem említi név szerint Hermogenészt. Ugyanakkor valószínűsítGrant, R. M., Patristica, in Vigiliae Christianae 3 (1949), 225—229. Chapot, F., Tertullien: Contre Hermogene, 46—48. 14 Uo. 48-49. 180
