Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: A krisztushívők reménye és megvalósításának garanciái: az erények és hősies gyakorlásuk
KUMINETZ GÉZA A krisztushívők reménye és megvalósításának garanciái: az erények és hősies gyakorlásuk visszatérést (legalábbis lehetőségét) jelenti. Ugyancsak az erények nevelését és védelmét szolgálja a klerikusok alapos teológiai és lelki képzése, hiszen így tudják majd tanítani a rájuk bízottakat. De maga a magas színvonalú hitoktatás is, a jól felkészült katekéta gárdával ennek szolgálatában áll. 8. BEFEJEZÉS A világról, önmagunkról és az istenségről szerzett ismereteink egyfajta hitben, meggyőződésben, értékítéletben összegződnek. A világot, s benne magunkat és a ránk bízottakat alakító tevékenységünket, mint értelmes cselekvést és helyes életcélt a remény kategóriája rendezi egy fogalomba. Mind az igazságra, mind pedig a cselekvésünkre rányomja bélyegét egy alapérzelem, mely igenli az igazságot, és a cselekvést, átjárja azt, s ez a szeretet; éspedig azért, mert szeretjük az igazságot, szeretjük a másik emberért, az Isten ügyéért végzett szolgálatot. Alapvetően erre hangolt egy értékigenlő ember.142 Ezeknek a céloknak a hatékony eléréséhez szükségesek a nekik megfelelő szellemi erőcentrumok, vagyis az erények. Ezek azért alakulhatnak ki a lélekben, mert megvannak a nekik megfelelő alanyi eszmei magvak.143 Ebben a felfogásmódban tehát minden erényhez hozzátapad egész szellemi életünk, annak mind értelmi, mind akarati, mind pedig érzületi dimenziója. Az ember az értelmével fogja fel az értéket, vagyis az igazságot, a jóságot, a szépséget, s a mindezeket harmóniába rendező szeretetet, az akaratával törekszik hatékonyan és okosan feléjük, illetve érzülete segítségével adja át magát nekik, érzelmi élete révén egyesíti lénye önnönmagát, énjét velük. Amennyiben az értelem helyesen fogta fel az értéket, úgy helyes ész a neve (recta ratio), amennyiben az értékhez a megfelelő érzelem társul úgy neve a helyes érzelem (recta passio, rectus sensus seu animus) és ha az akarat helyesen fogja mindezt össze, úgy a neve helyes akarat (recta voluntas). Az összes erény rendezett működéséhez feltétlenül szükséges a személy értékigenlő optio fundamentálisa, melynek vezére az akarat, mivel a szó szoros értelmében csak az akarat szabad.144 A világnézetek aszerint alakulnak, hogy miféle abszolútumot jelölnek meg eszmény gyanánt. Ez az abszolútum lehet személyes vagy személytelen, s ettől is függenek a bevezetőben említett kanti kérdésekre adott válaszok, vagyis a hit, a remény és a szeretet szentelés, 6. A szent szolgálat törvénytelen gyakorlása, 7. Nyerészkedés miseadományokkal, 8. A megvesztegetés, 9. A csábítás, 10. A gyónási titok megsértése, 11. A gyónással kapcsolatos egyéb titoksértés. 12. A visszaélés, 13. A kárt okozó gondatlanság. D) A hamisítás: 1. A rágalmazás, 2. Az okirat-hamisítás. E) Büntetendő cselekmények különleges kötelezettségek ellen: 1. A tiltott üzletelés, 2. Az egyházi büntetés megszegése, 3. A házassági kísérlet, 4. Az ágyasság és a botrány, 5. Egyéb szexuális jellegű bűncselekmények, 6. A helyben lakási kötelezettség megsértése. F) Büntetendő cselekmények az élet és a szabadság ellen: 1. A magzatelhajtás, 2. Egyéb élet-, és szabadságellenes cselekmények (gyilkosság, rablás, fogva tartás). G) Egyéb cselekmények büntetése: 1399. k. 142 Erre vonatkozóan határozottan azt is állítanunk kell, hogy már az első ember ennek megvalósítására törekedett. Találóan fogalmazta meg ezt Brandenstein Béla: „Az ősember egyszerű élete, úgy látszik, meglepően tiszta erkölcsi világnézetből fakad: a legősibb kultúrájú természeti népeknél a kultúrtörténeti módszerrel dolgozó modern kutatók egyszerű, de határozott egyistenhitet találtak. A végtelen és legfőbb személyes lénynek, a egyszerű ember bizalommal tárja fel magát, örömét, bánatát, vágyait, félelmét; parancsait követi és kegyelméért hálát ad. Ezen az ősi kultúrfokon az egyszerű ember nem vérszomjas és inkább csak önvédelemből öl; a tulajdont, amennyiben kialakult, meglehetősen tiszteletben tartja; elég tartós és túlnyomóan monogám házasságban él és családi élete hűséget és bensőséget mutat”. Vö. Brandenstein, B., Etika, Budapest 1938, 44. 143 Vö. Horváth, S., Örök eszmék, eszmei magvak Szent tamásnál, Budapest 1944, 72-76. 144 A szó szoros értelmében ez a kijelentés csakis az érett jellemre igaz. 172
