Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: A krisztushívők reménye és megvalósításának garanciái: az erények és hősies gyakorlásuk
A krisztushívők reménye és megvalósításának garanciái: az erények és hősies gyakorlásuk KUMINETZ GÉZA 4. A KATOLIKUSOK REMÉNYE ÉS AZ ERKÖLCSI ERÉNYEK, KÜLÖNÖSEN IS A SARKALATOS ERÉNYEK KÖZTI KAPCSOLAT Nem elég ugyanakkor ekkor-akkor valamely jó cselekedetet végrehajtani, nem elég néha remélni, hanem a személyiség habitusává kell lennie, mivel lelkületté, vagyis valódi személyiség formálóvá és kifejezővé csakis így lesznek a jócselekedetek, az értékek igenlése.61 Ere képesítenek az ún. erények. Erényeken a szó legtágabb értelmében az ember olyan szellemi képességeit, készségeit értjük, melyek valamilyen ismeret, vagy érték birtokába juttatják, s ezáltal hozzájárulnak a szabadsága, lelkiismerete, emberi méltósága kibontakoztatásához.62 Általában képességként kapjuk, s neveléssel, önneveléssel, gyakorlással készségekké kell fejlesztenünk őket, különben nem fognak rendelkezésre állni számunkra azok a szükséges és elégséges eszközök, melyek célunkhoz (méltóságunkhoz) elvinnének minket. Meghatározható az erény úgy is, mint „állandó készség, amelynek tárgya szabad választásunktól függő cselekedet, mely a hozzánk illő középúton halad és pedig az értelem előírása szerint, amint azt az okosság megköveteli”63. Az erény segítségével készségesebben, könnyebben és szívesebben (promptius, facilius, delectabilius) tesszük a jót, az értékeset.64 Az erény aztán a lelkiismeret szavának készséges végrehajtója is65, nélküle a lelkiismeret szava hatástalan, gyakorlatilag megvalósíthatatlan. Az erények segítségével tudunk igazán engedelmeskedni a törvénynek, vagyunk képesek jogainkkal helyesen élni és kötelezettségeinket kellően teljesíteni. Az erény továbbá 1. habitus, melynek segítségével az ember állandó jelleggel kapcsolódik erénye tárgyához, ezáltal értéknek ismerve el azt, szabadon ragaszkodván hozzá; 2. dispositio, mely készültséget, hangoltságot jelent, mely jelzi az ember tevékenységének irányát.66 A katolikus bölcselet és hittudomány mai állása szerint többféle csoportosítás létezik az erényekre vonatkozóan, bár lényegileg megegyeznek. Mi az alábbi felosztást adjuk közre. Vannak mindenekelőtt az ún. értelmi erények67, majd következnek a teológiai 61 Vö. Bagi, I.-DióS, I., Erkölcsteológia. Általános rész II, Nyíregyháza 1973, 222. Sajátos értelemben nevezhetők azonban készségeknek, mivel nem a természeti törvény kényszerűségével érvényesülnek, még ha második természetünké váltak is, nem is megszokásból, jóllehet szokásszerű, tehát különösebb direkt erőfeszítés nélküli cselekvésről van szó. Igen komoly tudatos begyakorlottságról van ugyanis szó, szabad döntés kísérte és ismételten óhajtott cselekvéssorozatról, melyben ott munkál az a tudat, hogy az adott készség kialakítása, majd pedig a kínálkozó alkalommal a készségnek megfelelő cselekvés feltétlenül szükséges a jellem, a szentség kialakításához, megőrzéséhez. Ebben az értelemben különleges szerepe van a figyelemnek, hogy ti. adott helyzetben mi módon kell helyesen viselkedni az eszménynek megfelelően. Erényéletünk ebből a szempontból az eszményünkbe vetett hitünk, reményünk és szeretetünk lenyomataként fogható fel. Vö. Nuovo Dizionario di teológia morale (szerk. Compagnoni, F.-PlANA, G.—Privitera, S.), Cinisello Balsamo 1990, 1451. 63 Vö. Cathrein, Gy., Erkölcsbölcselet I, Temesvár 1900, 267. 64 Vö. Tanquerey, A., A tökéletes élet. Aszkétika és misztika II, Tatabánya 2000, 641. Bizonyos értelemben ezért mondta Szent Ágoston azt, hogy az erény a lélek jó tulajdonsága, amellyel helyesen él az ember, s amelyet senki sem használ rosszra. 66 Vö. Bagi, I.-Diós, I., Erkölcsteológia. Általános rész II, Nyíregyháza 1973, 230. Az értelmi erények az alábbiak, melyek egyrészt az elméleti értelemben, másrészt a gyakorlati értelemben gyökereznek: A) 1. A legáltalánosabb elméleti elvek megismerésének készsége (intellectus), 2. A tudomány (scientia), a tudnivalók bizonyos nemében vonatkoztatás, következtetés útján való megismerés készsége és 3. a bölcsesség (sapientia) mindennemű ismeretnek végső okaiban való feltárása. B) 1. A legáltalánosabb erkölcsi elvek fehsme- résének készsége (syntheresis), 2. a művészi és mesteri készség, mint alkotói okosság (ars, recta ratio factibilium). Ide sorolható az okosság, mint az erkölcsi döntést megfontoló készség is, mely összeköti az elméleti és gyakorlati észt (recta ratio agibilium). Ezeknek az erényeknek a kellő megléte csak szükséges, de nem elégséges feltétele a valláserkölcsi cselekvésnek. Vö. EVETOVICS, K., Katolikus erkölcstan I, Budapest 1940, 30. 153
